AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

Tanári tevékenysége életművében külön fejezetet érdemel. Tantárgyat és iskolát teremtett. Tanítványai kivétel nélkül elismeréssel emlegetik, mert a tudós biztonságával, az eredeti források bemutatásával bátran rajzolt egzakt képet századunk legvitatottabb és -takargatottabb történéseiről is. 1985-ben került az OSZK-ba, mint a Magyarságkutató Intézet alapító igazgatója, mad a következő évben átvette a nemzeti könyvtár vezetését. Nemzetközileg is elismert tudósként érkezett, Könyvtáros lett. Akármennyire törekszem, nem tudom szétválasztani a képet, a tudósét és a könyvtárosét. Tehetsége, lényeglátása, széles látóköre, megalkuvást nem ismerő humánuma, affinitása munkatársaihoz mind mind jelen voltak és éltek könyvtárigazgatói tevékenységében. Emlékszem rá - kutatóként. Az uralkodó eszmék írásakor hosszú napokon át olvasott, jegyzetelt a Pollack Mihály téri épületben. Pihenésül oldottan mesélt oxfordi élményeiről. Miután könyvtárigazgató lett, minden napját - akadémiai és tanári elfoglaltságától eltekintve - könyvtári munkával töltötte. A tudósnak az este és a hétvége maradt. Könyvtárigazgatóként felismerte a nagy gyűjtemények értékmegőrző és ismeretátadó jelentőségét. Tevékenysége alatt indult el a könyvtár gépesítése. Kutatóként - amint mesélte - a 80-as évek elején az Egyesült Államokban már tapasztalta, számítógép segítségével mit jelent irodalmat gyűjteni, információhoz jutni. Tudta, nemzeti könyvtári komplex feladatainkat csak abban az esetben leszünk képesek korszerű módon ellátni, ha e feladatok ellátása a könyvtári munka egész területén a számítógép adta lehetőségekre támaszkodik. A gépesítés tető alá hozása számtalan más feladattal járt: korszerűbb szervezet létrehozása, együttműködések kialakítása és megtartása, konfliktusok feloldása, szakemberek megnyerése, pályázatok menedzselése és sok-sok pénz szerzése mindezek megvalósításához. Messzebb látott e területen is a vári F épület falainál. Az egész magyar könyvtárhálózat megújításának fontosságában gondolkodott. 1988-ban felismerve a lehetőséget, megelőzve minden más gyűjteményt, feloldotta, mindenki számára hozzáférhetővé tette a könyvtár zárt állományát. Ennek a sajtóban, a rádióban hangot is adott, mert felismerte e kérdésben a nemzeti könyvtár példát adó szerepét. írásban is javaslatot tett a vonatkozó rendeletek visszavonására. Külön kell szólnom a vezetése alatt álló, tevékenységében szervesen a könyvtárhoz simuló Magyarságkutató Intézetről. Juhász Gyula rövid idő alatt, bonyolult helyzetben - hisz a munkatársak egy részét a politikaalakítás foglalkoztatta - jól működő tudományos intézetet hozott létre a „nemcsak mi vagyunk egyetlen más népnél sem alábbvalók, egyetlen más nép sem alábbvalóbb nálunk" gondolat szellemében. Irányításával publikációk, előadások születtek, amelyek a kelet-európai térség történetét, kultúráját kutatták a tudományos kutatás eszközeit felhasználva. Az intézet éléről 1990-ben méltatlanul leváltották. Azt gondolom, ezt élete végéig nem heverte ki. Különös szerencsének tartom, hogy vele dolgozhattam. Példamutató volt, ahogyan a világot látta. A legfontosabb, amit mint könyvtáros tőle tanulhattam, 18