AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

egybegyűltek - akik azóta már nincsenek együtt - szépszámmal jelen voltak már. Juhász Gyula csendesen leült az íróasztalához és megfogalmazta írásban is, a rögtönzésként elmondani szándékozott megnyitó szavait. „Üdvözlöm mindazokat, akik a Bethlen Gábor Alapítvány ünnepi nyilvános díjkiosztó ülésén megjelentek. Mint házigazda és mint a kuratórium tagja őszintén örülök annak, hogy ez az esemény az Országos Széchényi Könyvtárban zajlik, abban a könyvtárban, amely a nemzet szellemi vagyonának őrzője." És ott, akkor, 1987. november 2-án este, a helyzet ilyetén való megoldásával a történettudó Juhász Gyula a nemzet szellemi vagyonának őrzője lett. Tudta, hogy a kincsek őrzőjének - megteremtve a termékeny nyugalmat a nyitottságról is gondoskodnia kell. Nyitottságról, képletesen szólva szélességében és mélységben. Könyvtárlátogató-pártisága már-már legendássá kezd válni. De tudatában volt az állományvédelem fontosságának is. Az elektronikus adattárolási technológiák nélkülözhetetlenségét felismerve támogatta és őszintén dicsérte kollégáit minden részeredmény megvalósításáért. Vezetése idején, amikor odáig jutottak az idők, hogy egy-egy intézkedéssel a könyvtárnak bajt nem okozhatott, csak személyes kockázat, ahogy ma kopottá vált fogalommal mondják, csak civil kurázsi kellett hozzá, akkor ezeket a lépéseket megtette. így szabadította fel a zárolt anyagok tárát, de vigyázva, hogy az állomány, mint kordokumentum megörökíttessék. Ennek a lépésnek a motívumai döntően 1988-ban, az akkor felgyorsuló változásokban gyökereztek, de talán nem tévedek, hogy egy 30 évvel azelőtti esemény élményéből is táplálkozott ez az intézkedése. „1958-ban - ahogy töredékes emlékezésében, a történészi pályájának indulását idézte - az indítás egy olyan munkába dobott, amely az életemet, a Történettudományi Intézeti napokat leszámítva, a Levéltárhoz kötötte. Akkor érkezett vissza a Szovjetunióból Horthy kabinetirodájának az anyaga. Először a Külügyminisztériumba került. Én akkor csak azokat az anyagokat láthattam eredetiben, amelyet a levéltáros kollégák kihoztak, mert talán megemlíthetem, engem az 1956-os tevékenységem miatt nem engedtek be a Külügyi Levéltárba. Elgondolható, hogy fiatal történészek, ha ilyen okmányokhoz hozzájutnak, milyen szellemi, izgalmi állapotba kerülnek. így voltam én is. Ebben az iratcsomóban volt a miniszterelnök búcsúlevele, amelyet Horthyhoz írt, hogy miért teszi, amit tesz." És a köztudott szavak: „szószegők lettünk, gyávaságból..., nem tartottalak vissza, bűnös vagyok, Teleki Pál." A zároltság megszüntetésével, 1988-ban a tudós tapasztalata kellő időben meghozott jó intézkedést eredményezett. Juhász Gyula persze kevés ilyen látványos döntést hozhatott. Ő, aki olyan jól ismerte századunk középső évtizedeinek ideológiai alapú emberkísérleteit, mély meggyőződéssel irtózott minden önmagában való destrukciótól. „Soha nem bontani addig, amíg nem lehet építkezni." 15