AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

Az ismert mondás szerint nem hal meg az, akit nem felejtenek, akire szűkebb-tágabb körben emlékeznek. Te, Gyula, beírtad magad a történetírás történetébe, műveid tovább éltetnek Téged az utánunk jövő generációkban. De tovább élsz barátaid emlékezetében és szívében is, azokéban, akik nem felejtenek és nem felejthetnek el. Nyugodj békében! L. Nagy Zsuzsa A temetésen elhangzott beszéd, 1993. április 22. * Juhász Gyula akadémikus, egyetemi tanár 1986 és 1993 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója volt. Ez a volt fájdalmat okoz és tompán hangzik, mint a föld néhány napja a Kerepesi temetőben. Alig hervadnak a koszorúk, még emlékezetesek az életművét felidéző gyászbeszédek... Ez alkalommal az utolsó évekről szeretnék szólni. Nem főigazgatónak jött, hanem a Magyarságkutató Csoport létrehozását vállalta el, de a sors - igaz átmenetileg - az árválkodó főigazgatói szobába irányította. Rövid idő múlva - a könyvtár mértékadó munkatársainak támogatásával - 1986-tól, most már élete végéig munkahelye lett, a főigazgatói iroda. Juhász Gyula, régóta tudjuk, a magyar történettudományban maradandót alkotott. Tudományos teljesítménye jelentős hatást gyakorolt a szellemi életre. Munkássága igazi tőkesúlyt adott személyiségének és így az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójaként az ádáz politikai küzdelmek közepette is megőrizhette azt a termékeny nyugalmat, amely az elmélyült könyvtári munkához elengedhetetlen. Minőségérzékenysége, a tények tisztelete, különös intuitív képessége: lényegesnek elválasztása a lényegtelentől: ez mind együtt jelentős könyvtári vezetővé tették. Ebben a búcsúzó laudációban most néhány pillanatot szeretnék kinagyítani a közelmúltból. 1987-ben a Halottak napjának kora délutánján, várakozván az esti megemlékezésre, szobájában üldögéltünk. Illyés Gyula 85. születésnapján, a Bethlen Gábor Alapítvány által rendezendő díjátadó ünnepségre készülődtünk. Bíró Zoltán, Vekerdi László, Csoóri Sándor, Sinkovits Imre voltak másokkal együtt a közreműködők. Izgatott telefonok, érdeklődő televíziósok, sajnálkozó MTI-sek mondataiból kiderült: a Magyar Szocialista Munkáspárt agitációs- és propaganda osztálya hírzárlatot rendelt el az ünnepséggel kapcsolatban. Az előadóteremben az 14