AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

szellemi frissességével és nyitottságával egy szakma hazai és nemzetközi rangját építette fel, úgy, hogy a követelményeket illetően nem tett engedményt barátoknak sem. Távolba vesznek azok az intézeti reggelek, amikor összejöttünk, hogy mielőtt dolgunk után megyünk, szót váltsunk egymással, kicseréljük információinkat és nézeteinket szakmai hírekről, irodalmi eseményekről, netán pletykálkodjunk is kicsit, sőt, horribile dictu, megvitassuk a friss futballeredményeket. Te, aki egyik csapat drukkerei közé sem tartoztál, nemegyszer fricskáztad meg kedvesen Gyurit vagy Pétert. Szerencsések voltunk, ha veled együtt vettünk részt valamilyen külföldi konferencián, hiszen talán egyetlen magyar követség sem akadt, melynek ne lettek volna tagjai a Te valamikori tanítványaid, azok, akik megtiszteltetésnek és örömteli feladatnak tekintették, hogy az idegen körülmények között segítségére lehetnek egykori tanáruknak, és rajta keresztül magyar kollégáinak is. A baráti kör, mely Gyulát körülvette, s melynek nevében szólanom most szomorú feladatom, nem ismert sem kor-, sem földrajzi határt. E kör nemcsak azokat fogta egybe, akik ténylegesen kor- és évtársai voltak. Barátságukba fogadták őt az idősebb generációk tagjai is, tudása, szakmai és emberi tisztessége, megnyerő egyénisége miatt, és egyenlőként kezelték. De ő maga is nyitott és kész volt a be- és elfogadásra: számtalan egyetemi tanítványa közül nem egy így vált, így emelkedett barátjává, akiket ő is az egyenlőség elve alapján kezelt. Barátainak, híveinek földrajzi köre szinte határtalan volt. Szűkebb hazánkban sem korlátozódott az Intézetre, hiszen ott volt az egyetem, ott voltak azok a történelemtanárok, akiknek évtizedeken át adta tovább mindazt a tudást, amit szívós munkával felhalmozott. De e kör szinte az egész glóbuszra kiterjedt. Hollandiában csakúgy, mint Angliában, vagy az Egyesült Államokban, nemcsak jó kollégákat, hanem igaz barátokat is talált, akiknek sora hívta és fogadta őt örömmel, ha körükben megjelent, mint ahogyan most velünk együtt siratják őt és osztoznak bánatunkban. Hűséges voltál a barátságban Gyula. Viharos történelmi fordulataink közepette is képes voltál barát maradni és barátokat megtartani, akár évtizedeken át is. Hiszen amikor először találkoztunk, még mindketten érettségi előtt álló gimnazisták voltunk, életkorunk és a korszak ama csodálatos naivitásával és tettrekészségével megáldva-megterhelve, hogy a történelem valóságának feltárásával és bemutatásával új és szerencsés pályára segíthetjük az országot, a sokat próbált nemzetet. Kortársainkat, pályatársainkat mérlegre téve, egy-egy beszélgetés alkalmával ritkán alkalmaztuk a jelzőt, mely a mi ítéletünk szerint az emberség maximumát fejezte ki, hogy ti. nemcsak jó és tiszteséges szakember volt az illető, hanem szív-ember is. Olyan, aki soha nem akart ártani, hanem mindig csak segíteni, akiben megvolt a készség a mások megértése iránt. Veled - rólad soha nem beszélgettünk, ez lehetetlen lett volna körünkben. így és ezért soha nem mondtuk el azt sem, hogy Téged szív-embernek tartottunk. 13