AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula 1910-1990

Pályatársai közül már korán kiemelkedett, s különleges feladatok elvégzésére választották ki. 1940 őszén a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége keretében létrehozott erdélyi osztály vezetésével bízták meg. Ez az osztály 10 hónapos működése alatt közel 200.000 kötet könyvet gyűjtött össze és osztott szét az észak-erdélyi könyvtárak és intézmények között. Haraszthy Gyula már itt tanújelét adta kiváló szervezőképességének, amire későbbi pályája során is számos példát találunk. A háborús évek katonai szolgálatot és szovjet hadifogságot jelentettek számára, de 1947-től újra elfoglalhatta helyét az Egyetemi Könyvtárban. Ebben az időben válik véglegessé számára, hogy az irodalomtörténész pályája helyett - a megváltozott viszonyok közepette - több cselekvési lehetőség nyílik számára a könyvtárosi pályán. Ez tükröződik irodalmi munkásságában is: első, 1931-1944 közé eső korszakának irodalomelméleti, esztétikai, irodalomtörténeti, kritikai témáit az 1951-től nyíló időszakban csaknem kizárólag a könyvtári vonatkozású írások követik. A gyorsan fejlődő hazai könyvtári életnek szüksége is volt a vezető posztokon jól képzett szakemberekre, az ezernyi tennivalót áldozatosan vállaló férfiakra. Haraszthy Gyulát ettől kezdve ott látjuk szinte valamennyi területen, ahol valamilyen újnak a megteremtése és szervezése folyik. 1949-ben kapott igazgatói kinevezést a Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárához, ahol a könyvtárnak szinte a semmiből való létrehozása volt a feladata. Két év múlva már megnyílt az új könyvtárépületben a korszerűen szervezett, hálózati központként működő egyetemi könyvtár. Közben már újabb megbízást kapott: igazgatói teendőinek ellátása mellett a felsőfokú könyvtárosképzés megszervezése, beindítása lett a feladata. 1951 és 1954 között másodállásban ő volt a könyvtáros tanszék vezetője, s mind tanszékvezetői, mind oktatói minőségében elévülhetetlen érdemei vannak a könyvtárosképzés megalapozásában. 1953 őszén az Akadémiai Könyvtár igazgatójává nevezték ki. Itt is úttörő munka várt rá: a két háború között meglehetősen elhanyagolt, s ezért elmaradott állapotban levő könyvtár újjászervezése. Haraszthy Gyula néhány év alatt komoly előrehaladást ért el, a vezetése alatt megújult intézmény a magyar tudományos élet szilárd bázisává, az akadémia keretében folyó kutatások elősegítőjévé vált. Ő indította el az Akadémiai Könyvtár publikációs tevékenységét, a ma már lassan 100. kiadványa felé közeledő Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményeit. Közben egyre inkább bekapcsolódott a könyvtárügy országos irányításába is. Az 1953-ban létrehozott Országos Könyvtárügyi Tanácsnak tagja, majd 1956. október 18-tól alelnöke. "A modern könyvtárügy egységes irányítása, elvi és szakmai összefogása nem egyedül kormányzati feladat, hanem a könyvtári szakemberek önigazgatási tevékenysége is." - írja 1957-ben máig ható érvénnyel. 1955-től Kovács Máté, Kőhalmi Béla, Mátrai László és Varjas Béla mellett a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságának is tagja. A pálya csúcsán ekkor hirtelen törés következett: 1957. júniusában fegyelmi vizsgálat indult ellene, és az Akadémiai Könyvtár több munkatársa ellen. Az ok természetesen az 1956-os forradalom napjaiban keresendő. Haraszthy Gyula tagja volt a könyvtár forradalmi bizottságának, s e minőségében bár nem kezdeményezője, de résztvevője volt az ott zajló eseményeknek. Az első vádpont szerint a könyvtár munkatársai felléptek az akadémiai belső iratok megsemmisítése ellen, követelték az irat8