AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula 1910-1990

HARASZTHY GYULA 1910-1990 Megint eltávozott valaki, aki előttünk járt, és aki a mi könyvtári világunkban egy hosszú korszak tanúja és cselekvő résztvevője volt. Haraszthy Gyulát négy nappal 80. születésnapja előtt, 1990. február 6-án ragadta el a halál, amely kegyes volt hozzá: megkímélte a hosszú szenvedéstől, a betegséggel való egyenlőtlen küzdelemtől. Csendben távozott, ahogyan élt. Végső akarata nem adott alkalmat hosszú gyászbeszédekre, a kor- és pályatársak végső búcsújára. Tisztünket ezzel megnehezítette, mert sallangtalan megemlékezésre, teljesebb odafigyelésre kötelez. Alakját a külsőségektől mentesen kell felidéznünk, a megtett útra, az elvégzett munkára Összpontosítva. A magyar-német szakot a budapesti egyetemen végzett, 1932-ben doktorált fiatalember még három évig maradt az egyetem falai között mint fizetéstelen tanársegéd, de már ekkor kezelője volt a Magyar Irodalomtörténeti Intézet könyvtárának. Ez időben irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozott, erről tanúskodnak akkor megjelent munkái. 1935-ben nyílt alkalma arra, hogy eredeti elhatározásához híven, egy nagykönyvtár szolgálatába szegődjék. Első munkahelye a budapesti Egyetemi Könyvtár, s ettől kezdve Haraszthy Gyula élete elválaszthatatlan a könyvtáraktól. 1978-ban így vallott erről Bereczky Lászlónak: "Annyi szép, a közösség érdekét szolgáló munka vonzott, hogy a könyvtár mellett kellett döntenem, és ezt nem bántam meg... A könyvtárosi munka a közösség szolgálata" (Könyvtáros, 1978/7. szám). 7