AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Póti Csilla: Egy Amadé László leveleiből összeállított leveleskönyv filológiai vonatkozásai

Aszony Anyamalis bizony bizony job és hasznossab lészen inkább pro nunc contentalodgyék". Az igen zavaros és bonyolult szalkszentmártoni ügyről volt ugyanis szó, s ebben Tádé László anyjával egyezkedett. A következő esetben is pontosabb a székesfehérvári kötet szövege, a leveleskönyvbeli mondat értelmét csak egy utólag betoldott "és" mentette meg. Az Amadé Tádéhoz írt, Iszkaszent­györgy, 1749. január 24-i dátumú "Ámbár megh vallom" kezdetű levélváltozat a székesfehérvári kötetben: "kikett és többekett Pennámra nem bizok, magának ed­71 « * gyedül gyónhatnám meg M Ur[am] Eőtsemnek", a leveleskönyvben: "kiket, es többekett: pennámra nem bizok: magamnak egyedül gyónhatnám: megh, és M: Eö­csem Uramnak". A Tádéhoz írt, Iszkaszentgyörgy, 1749. április 1-ji dátumú "Akár az Ur..." kezdetű levél esetében valószínűleg szintén a székesfehérvári szö­vegváltozat a helyes, a levelet továbbolvasva ugyanis inkább ezt alátámasztó szö­vegrészek következnek: "Az melly projectált punctumokat küldöttem [tehát a levél­beni "én", Amadé László], nálom sem in paribus, sem in raptura nintsenek", ezzel szemben a leveleskönyvben: "Az mely [projectált punctumjokat küldött [már­mint Amadé Tádé], nálom sem in paribus sem in raptura nincsenek". Hogy a székesfehérvári kötet másolója sem volt sokkal pontosabb társánál, bi­zonyítják a következő részletek. Az Amadé Tádénak írt, dátum nélküli, "Valamint hogy..." kezdetű levél esetében a leveleskönyvbeli szövegváltozat: "s-megh mondot­tam az Pápista Praedicatiot! hogy az Amadé Földes Ura ághat éppen ki akarják vetnyi örökös köttelességekbül". ezzel szemben a székesfehérvári kötet figyelmet­len másolata: "-s meg mondottam az Pápista Praedicatiot. hogy az N: földes urasá­got éppen ki akarják vetnyi örökös kőtelességekbul". Ezúttal a székesfehérvári kötet másolója tévedt el a család zűrzavaros szalkszentmártoni ügyében. Mint már említettük, a felerészben az Amadék által bírt szalkszentmártoni birtoktesten ép­pen az azt korábban megváltó Horváth-Simontsits Mária Rozália, Amadé László anyja és Amadé Tádé egyezkedett. Ezt tetézhette még a mezővárosi jellegű falu jobbágyainak elégedetlensége Tádé földesúri gyakorlatával. László a peres helyze­tet, tehát az Amadé földesúri ág - mint ahogy ez a leveleskönyvben helyesen szere­pel - anyja által való veszélyeztetettségét használta fel a jobbágyok képviselői előtt Tádé érdekében mondott, csavaros védőbeszédében. Ugyanezzel az üggyel kapcso­latos a következő szövegrész ugyanebben a levélben. A székesfehérvári kötetbeli változat itt valószínűleg nem a másolás utólagosságára utaló automatizmus, hanem a szöveg meg nem értéséből fakadó tévedés. A leveleskönyvben: "en is ad evincen­dum certifical[tattam], de! mit követek ell? tüz- s- viz, édes Anyám, es édes Uram Eöcsem közt: [...] fogja tapasztallnyi", a székesfehérvári kötetben: "Enis ad Evin­cendum certificaltattam, de mit követtem ell: Tüz és viz: edess Annyám -s édess Ura Eötsém közt [...] fogja tapasztalni". Valószínűleg a leveleskönyv szövege áll­hat közelebb az eredeti változathoz a következő esetben is. A leveleskönyvben: "I[ste]n tárcsa, es: öszveghtelen Esztendőkre éltesse Kgldet", a székesfehérvári kötetben: "Isten tartsa és öszvégtelen Esztendőkre éltesse Kgldett". Inkább gon­dolhatott a levélíró "öszveghtelen [mai helyesírással összegtelen] Esztendök"-re, mint a másik másoló által felidézett "végtelen"-re. Ugyancsak a helyesírás és 448

Next

/
Thumbnails
Contents