AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

hogy a' két M[agyar] Hazáb[an] hozzá-hasonlithatatlan. És ebben sokat forogván sok jegyzéseket tettem magamnak, és a' Magyar Bibliothecának, a' melly külön v[agy]on, Catalogusát le-iratván, sokakkal esmerkedtem itt a' mellyeknek másutt híreket sem hallottam." Valószínűleg Ráday biztatására és az ő támogatásával indult el külföldre tudásának gyarapítására. Ráday az odera-frankfurti egyetemen tanult, ide ajánlotta be a fiatal Szerencsit. 1777. július 25-én iratkozott be az egyetem teológia fakultására. A Bé-köszöntö Prédikátzió-bds\ olvashatjuk: "... a' külső Országi Akadémiákon töltött három Esztendőknek el-folyasa alatt, leg-inkább a' szent Theológiának, és azzal szorosabban öszve-köttetett Tudományoknak tanulására fordítottam igen tsekély tehetségemet." 1777-1780 között tanult az odera-frankfurti egyetemen, ezután visszajött Magyarországra. Továbbra is a Ráday családnál találjuk, de kapcsolatba került a kor íróival: Révai Miklóssal, Rát Mátyással, Pálóczi Horváth Ádámmal. (Ez utóbbi barátja volt Szerencsinek.) A két Ráday unoka: Ráday III. Pál és Ráday III. Gedeon nevelésével bízták meg Pozsonyban 1783 áprilisáig. Életének erről a szakaszáról pártfogójához, Ráday I. Gedeonhoz írt leveleiből szerezhetünk tudomást. Mint a két fiú házitanítója, ellenőrizte tanulásukat, szállásukról, ellátásukról gondoskodott, vigyázott egészségükre. Közben Ráday Gedeon megbízásait teljesítette, könyveket rendelt meg, könyveket vásárolt a számára, és azok szállítását intézte Odera-Frankfurtból vagy Pozsonyból Pestre és Pécelre. Ugyancsak Ráday kérésére előfizetett a Magyar Hírmondóra. 1780-ban Mária Terézia halála után fia, II. József került a Habsburg Monarchia trónjára, aki reformokkal igyekezett újjáalakítani birodalmát. A császár nevéhez fűződő jozefinista kormányzat, a "felülről elindított forradalom" a birodalom országainak, melyek egymástól gazdasági, társadalmi, etnikai és kulturális tekintetben eltérőek voltak, egységes monarchiába való összeolvasztását célozta. Politikai és társadalmi reformjaiban a felvilágosodás eszméi vezérelték. Rendelkezései sokszor a kiváltságos osztályokat is érintették, megnyirbálták az egyház és a rendek kiváltságait, állami védelem alá helyezték a parasztokat, elősegítették a polgárság felemelkedését, megváltoztatták a közigazgatást, előmozdították a nem-nemes elemeknek az egyetemekre és az alsóbb közigazgatásba való bejutását, megváltoztatták az állam és az egyház viszonyát. 1781. május 22-én írta alá II. József a türelmi rendeletet, amely gyökeres változásokat rendelt el az addigi egyházpolitikában. A "Resolutio" azaz a türelmi rendelet engedélyezte, meghatározott korlátok közé szorítva ugyan, a nem-katolikus vallás gyakorlását, ami nagy felzúdulást váltott ki a kiváltságos katolikus körökben. VI. Pius pápát nemcsak a tolerancia nyugtalanította, hanem a császár egész egyházpolitikája. Ez késztette arra, hogy 1782. tavaszán egy hónapot Bécsben töltsön, és megkísérelje az egyház és az állam viszonyát ismét a régi alapokra helyezi. Útja sikertelen maradt, mert József hajthatatlanul ragaszkodott elveihez, nem engedett a tolerancia kérdésében sem. Kijelentette a pápának: "A vallás, az állam és az alattvalók java egyaránt követelte elhatározását." 418