AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

szeres takarítás, szellőztetés fontosságát. "Kilentzedik esztendeje, hogy írásimban ezen nagy hiba ellen szüntelen panaszolkodom; mert szemeimmel láttam, hogy e' miatt egész ménesek, egész tsorda szarvas marhák, és a' juhoknak egész seregei megrontattak; láttam, hogy a' rüh, s' tetvektől megemésztettek és a' dög-nyavalya által egy lábig el-vesztek." - írja Fugger a szűk, alacsony és szellőzetlen istállókról. "Az Istállónak pedig, mivel a' Lovak benne igen szoktak gőzölgeni, magasnak és szellősnek kell lenni és a' mennyire tsak lehet, mindenkor tisztán kell tartani" - tolmácsolja a magyar fordító az osztrák paraszt ifjúságnak szóló oktatást. Wolstein a csikónevelésnél szót ejt a téglával kirakott, csatornázott istállóépületekről, ahol az állatok tiszta talajon állhatnak, nem a rosszul takartíható, ganéjjal borított padlaton. Szinte valamennyi könyv hangsúlyozta a rendszeres és alapos tisztogatás fontosságát: "Az istállókat felette tisztán kell tartani. A' Seprést háromszor négyszer-is megtenni napjában szükséges. Rossz Tseléd az, a' ki a' ganajat harmad nap alatt egyszer szokta ki-hordani. A' Természet bé-oltotta az Oktalan állatokba a' tisztaság szeretését. Miért tselekednénk hát a' Természet ellen?" A tisztaságteremtés a század folyamán többnyire összefonódott valamilyen babonás hiedelemmel, így pl. bizonyos növényeket friss, vagy szárított formában szokás volt felaggatni istállóban, betegszobában - ettől várták a "levegőég" megtisztítását. Ilyen tisztítószer volt a hagyma, fokhagyma, a különböző fűszerek. A füstölés tollal, porrátört állati szarvval, ördögszarral (bűzaszat) történt. Tolnay a "Barmokat orvosló könyv"-ében hiábavalónak nevezi ezeket az eljárásokat - nem a fokhagyma és nem is a füstölés teremt tisztaságot az istállókban. Nagyobb gondot igényelt a járvány utáni időszak; az istállót a beteg állatok után fertőtleníteni kellett. Tolnay részletesen leírta az elvégzendő munkákat: a trágyakihordástól a padlómosásig és a tüzeléssel való fertőtlenítésig mindenre kitérően. Az istállóépítés kapcsán mellékesen olvashatunk néhány megjegyzést a paraszt fukarságáról, sőt, életkörülményeiről is: "A' ki soha semmit helyesen tenni nem akar, a' ki szüntelen pénzét kimélli, s azt ki-adni sajnállya, annak örökké foltozgatni, s akarattya ellen is szüntelen költségeskedni kell és a' mellett még se fog soha valami legkissebb alakalmatosra és állandóra szert tenni." Nagyváthy irreálisnak tartja a jól megépített, egészséges istállókat, hiszen az emberi hajlékok is nyomorúságosan szűkek és levegőtlenek: "Hogy egésséges és tágas Istállók legyenek készen. Ezt már a' Magyar Paraszttol tsak nem haszontalan kívánjuk: mert maga-is olly nyomorult Viskóban lakik, hogy két-rét kell magát gyűrni, ha abba bé akar bújni." A parasztság egész szemléletét meg kellene változtatni ahhoz, hogy mind a maga, mind állatai körülményeit megváltoztassa. Nagyváthy szerint még a lótenyésztés elterjesztéséhez is a földesúri példamutatás lenne szükséges. e) A lovak betegségei és ezek orvoslása Számtalan betegség gyötörte a lovakat és természetesen számtalan gyógymód létezett e bajok ellen. Úgy tűnt, hogy az állatok betegsége nagyobb riadalmat okozott, 407