AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

A lovak szakszerű tisztántartásáról nem ismeretterjesztő szakkönyv tudósít, hanem egy német szerző által írt jellegzetes XVIII. századi kiadvány, a Szükségben segítő könyv. Az erkölcsi tanulságokkal és gyakorlati tudnivalókkal egyaránt szolgáló mű a lótenyésztés és lótartás fortélyait is taglalja, okosan, röviden, ma is helytállóan: "A' lovak' lábainak semmi sints jobb: mint ha mindég tiszta s száraz hidláson állanak, s magok is tisztán tartattnak; és e' végre minden estve' meg mosattatván s törülgettetvén, úgy köttetnek bé, dolog után az istállóba éjtszakára. ... Mikor felhevül a' ló: a vízbe ne hagyd menni, sokkal inkább meg ne itasd; s a' dolgozásban is meg ne erőltesd! mert ettől a' három októl legtöbb bajai esnek a' lónak." Az itatás ideje alatt kell az istállót kitisztítani, "ki-hánni a rútságot", hogy ne abban álldogáljanak az állatok - ajánlja Fugger. A nyár az erőgyűjtés ideje. Ekkor pótolja a ló a télidőn szűken mért takarmányt, ekkor erősödik és heveri ki a tél megpróbáltatásait és készül föl az elkövetkezendő télre. A másodízben legelőre hajtott csikókat nemek szerint szét kell választani és felnőtt lovak gyanánt táplálni őket. A harmadfél esztendős lovak szelidítését célszerű az istállóban elkezdeni: "gyakran hozzájuk kell menni, meg kell őket szóllítani, fejeket, hasokat és tcombjaikat tiszta ruhával törölgetni, üstököket, serényeket és farkokat meg-fésülni, testeket vakarni, láboikat fel-emelni, talpokat ütögetni, hogy így tudni-illik mint a' tisztogatáshoz, mint pedig a' patkoláshoz idején szokjanak." Megszívlelendő tanácsot olvashatunk arról, hogy hogyan kell bánni a különböző természetű és vérmérsékletű lovakkal. Fugger Volaterranusra hivatkozik, mikor arra int, hogy a heves és bátor lovakkal soha ne bánjanak erőszakosan, "hanem tűréssel és várakozással igyekezzenek vadságát meg-győzni, s azt szelédségre hozni." A Fugger-féle könyvben Wolstein lábjegyzetben szót ejt az érvágásról, melyet a kocsisok és szolgák folyvást ajánlgatnak a lótartó gazdáknak. Tolnay szerint az egész csak arra jó, hogy a kocsis több szabadidőt élvezhessen: "sok sétáló és sok iszom-eszem napjai el-mulnának a' kotsisoknak, ha a' lovakon erek nem nyittatnának, szükség volt azért ezeket ditsérni, hogy amazok szokás kívül ne lennének." Különösen tavasszal, a hágatás idején káros a ménlóra ez a "gyógymód", mert elveszi erejét, de ha utána alkalmazzák, ugyancsak legyengíti a már amúgy is gyenge lovat. Nagyváthy hasonlóan ellenezte a lovak érvágását. d) Az istállók állapotáról Valamennyi könyv, melyet a lovakról és az állattartásról írtak, szót ejtett az istállók építésének, tisztántartásának, szellőzésének kérdéséről. Az alacsony, rossz levegőjű, szűkös és takarítatlan istállókban számtalan állat betegedett meg és pusztult el. Úgy tűnt, a század embere nem ismerte az alapvető higiéniai rendszabályokat sem, a járványos betegségek akadálytalanul terjedtek, pusztítottak embert és állatot egyaránt. A század folyamán írott egészségügyi, gyermekápolási és állattenyésztési szakkönyvek fogalmazták meg először a betartandó tisztasági rendszabályokat, a rend406