AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

A ménlónak hasonló módon jó külső és belső tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy utódlásra alkalmas legyen. Fugger óva inti a hozzá nem értőket a tenyésztéstől, a tudnivalókat szerinte még a könyvekből is nehezen lehet elsajátítani, mert kevés könyv tartalmaz ilyen jellegű tanácsokat. A modern állattenyésztésben is ismerik a lovaknál fellépő ún. természetes vonzalmat, melyről azt gondolták, hogy döntő módon befolyásolhatja az eredményes tenyésztést. E hiedelem visszanyúlik a régmúlt századokba is. A XVIII. századi állatgyógyászok is tudtak már a lovak ez irányú tulajdonságairól, és javasolták, hogy a gazda figyelje meg, mely állatok legelnek szívesen együtt, mely ménlovakat keresik meg önként a kancák, "azoktól leg hamarább is meg tenyésztetnek, ha külömben nem ki-tsapó kurvák." Fugger erről így ír: "A' mellett tapasztalásból tudom, hogy a' kantzák inkább meg-adják magokat az ollyan monyasnak, mellyet ismernek, mellytőí már az előtt meg-hágattattak, mintsem egyéb vidékinek, sőt előbb is fogadnak az elsőtől."

20 A korabeli szakemberek még az olyan részletkérdésre is kitértek, hogy a hágatáskor lehetőleg minél kevesebb ember legyen jelen, "a' nem szükségesek, s enyelgő nézők tiltassanak el." A kancákkal és a ménlovakkal higgadtan, csendesen kell bánni ilyenkor, mert a hangoskodás, rángatás megriasztja az állatot. Természetesen sok babona kisérte mind a tenyésztést, mind az állattartást, ugyanúgy, mint az élet egyéb folyamatait. Csodatévő szerek, csalhatatlannak vélt módszerek voltak ismeretesek a lótenyésztésben ügyködők körében. Fugger szót ejt könyvében ezekről is: "A' szereket, mellyekről mondatik, hogy azok által a' kantzákat a' tsikó hozásra alkalmatosakká lehet tenni, általlyában megkell vetni; illy énkor leg jobb a' lovakon, mellyek nem szaporítanak, hamar ki-adni." Különböző elméletek születtek arról, hogy milyen fajta és természetű ménlovak nemzenek hím, ill. nőstény lovakat: a heves természetűektől hímek, a restektől inkább nőstények erednek. A bonyolultabb spekuláció a széljárást is figyelembe vette: "Mások azt vélik, ha a' hágás idején a szél az észak nap-keletről fuval, és a' kantza farral a' szél ellen áll, akkor monyas tsikót nyer, ha pedig a' szél délről jő, akkor kantzátskát kap."

23 Fugger a vemhes kancák kímélését javasolja - bár nem a parasztlovakra gondol, melyekre minden nap szükség van. Ehhez a gondolathoz fűzi hozzá Wolstein, a kötet gondozója, hogy télen a bűzös istállóban való heverés ártalmasabb a kancának, mint a mértékletes munka. A tenyésztés kérdésével nemcsak a könyvek foglalkoztak, hanem ún. aprónyomtatványokat is kiadatott az udvar. Ilyen kiadvány volt a Louis Scotti által írott oktatás a lóhágatásról. A 8 oldalas kiadvány 1784-ben jelent meg Bécsben magyar nyelven. A rövid terjedelmű oktatásban szó esik a hágatás idejéről, a szaporításra legalkalmasabb állatok kiválogatásáról, korukról, testi tulajdonságaikról, táplálásukról, az istállók rendbentartásáról. A lótenyésztés ügyét elősegítendő - Scotti javasolta, hogy a katonaság barátsággal viseltessék a polgári lakossággal szemben, hogy ezeknek "nagyobb kedvek legyen mind a' jó kantzák eléhozására, mind az alkalmatos tsikók nevelésére."

24 403