AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

b) Csikónevelés Fontos része volt a lótenyésztésnek a csikók szakszerű tartása és nevelése. A rosszul tartott csikókból beteges, erőtlen, gyenge munkabírású ló lett, eladni nem lehetett, tartani nem volt érdemes. Persze az adott körülmények között igencsak nehéz volt egy csikót úgy fölnevelni, hogy egészséges, erős, strapabíró állat legyen belőle. A szűk, levegőtlen és piszkos istállók, a fukar kézzel mért takarmány és a korai munkábaállítás hamar megtette a hatását: az országszerte járó katonák alig-alig találtak hadi célra alkalmas lovakat. Ez a tény hívta föl Mária Terézia figyelmét a magyarországi lótartás sanyarú helyzetére. A könyveken kívül e témakörben is megjelentek a néhány oldalas nyomtatványok. Ilyen kiadvány volty4' tsikók neveltetésének módja. A 10 oldalas "hasznos oktatást" királyi parancsra több nyelvre lefordították és az örökös tartományokban szorgalmazták a terjesztését. A kis nyomtatvány röviden tájékoztat a csikónevelés fontosabb kérdéseiről: a csikókat az anyjukkal együtt kell tartani a legelőn. Ha a kancákat munkára fogják, az istállóba zárt csikókat gyötörni fogja az "Annyok után való nagy kívánság", míg az anyaállatot a felgyülemlett tej és ugyancsak a csikaja utáni vágyakozás kínozza. Ugyanezt írja Wolstein:.4' lovaknak csikó koroktól fogva vén korokig való tartások' módja c. könyvében is. Fugger a lovak egymás iránti ragaszkodásáról így ír: "Alig találtatik oily állat, melly fiait inkább szeretné, mint a' lovak, ez a szeretet pedig sokszor olly nagy bennek, hogy még azok a' kantzák is, mellyeknek tulajdon vemhek nintsen, idegen tsikókat szoktatnak magokhoz, s így nem ritkán megfosztyák az anya kantzákat tsikójoktól." És a kanca mintha gondosabban, hozzáértőbben nevelné a kis csikót, mint a gazda. Az elválasztásig nincs baj, csak utána; "kezünk alatt megromlanak. Négy hét, vagy leg-fellyebb két hónap alatt már meg-sem esmértetnek..." A rossz levegőjű istállóba zárt állat legyengül, a piszok, a büdös víz előbb-utóbb beteggé teszi, s akkor jön a kapkodó orvoslás. Eret vágnak rajta, meleg pokrócba takarják, gyötrik, míg el nem vész. "A' milyen roszszul bánnak pedig közönségesen a' Csikókkal, nevelések körül, éppen ollyan roszszul bánnak a' nagyobb Lovakkal... - írja szkeptikusan Wolstein. Nagyváthy is jól látta, miben hibáznak a gazdák: a kevés mozgás ugyanúgy árt a fejlődő állatnak, mint a testére száradt piszok. "Miért, hogy a' Paraszt Gyermekek között ingyen sem lehet annyi tsutsos-hátut, kajma-lábut s egyéb Tsonka-bénnákat találni, mint a' kényesen gyöngyölgetett úri Gyermekek közt? Mert szabadon futosnak és mozognak." - írja egyhelyütt. A csikók tisztán tartását teljességgel elhanyagolták, úgy tűnik, szándékosan, mintha attól tartottak volna, hogy árt az állatnak a tisztogatás. "Nints egy nagyobb hiba a' Csikók' nevelésében annál, hogy a' mi Embereink két esztendeig azokat olly tisztátalanul tartják, hogy utálat rajok nézni, s a' rajok ragadott sártól és ganéjtól meg-sem esmérni, ha feketék-e, vagy fejérek. És sokan azt tartják, hogy ezekből a' legjobb Lovak lesznek idővel. Ez bal-vélekedés." 404