AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

Az apaállat gondozásáért, valamint a vemhes lovak és a csikók tehermentesítéséért a falu bírája felelt. A szolgabírónak kellett meggyőznie a parasztokat a lótenyésztés fontosságáról. A rendeletek előírták azt is, hogy minden járásban legyen lópatkoló kovács, aki esetenként gyógyító tevékenységet is folytat. 1777-ben a királynő magas pénzjutalmakat és díjakat tűzött ki a sikerese tenyésztőknek. Mindezen rendelkezések hosszú ideig nem hoztak eredményt, mégis, mintha e sikertelen kezdeményezésekből sarjadt volna ki a II. József rendeletei nyomán erőre kapó magasabb szintű ló- és állattenyésztés, valamint az állatorvoslás Magyarországon. Wolstein, a bécsi állatorvos-professzor egyik könyvében barokkos hódolattal így írt erről: "Kevés fényességgel tündöklött a' Barom orvoslásnak Tudománya XV. Lajos, II. József Tsászár, s Mária Theresiáig; Ezek a' földnek hatalmas Nagyjai az elsők, kik azt fényes vüágosságra emelték." Az 1774-ben és 1777-ben kiadott királynői rendeleteket II. József kiegészítette, majd a későbbiekben ő maga is felkarolta a lótenyésztés ügyét. Moldvában, Ukrajnában és Törökországban vásároltatott ménlovakat, melyeknek egy részét a megyéknek ingyen kioszttatta. Rendeletben rögzítette, hogy a parasztoktól kancáik hágatásáért nem lehet pénzt elfogadni, sőt, aki kancáját négy egymást követő évben állami ménnel fedeztette, ingyen kapott egy hasas kancát az államtól, és adókedvezményben részesült. Vármegyénként lótenyésztési inspektorokat bíztak meg a tenyésztési ügyek intézésével és a parasztok lovaira való felügyelettel. 1785-ben megalapították az első magyarországi katonai ménest Mezőhegyesen. Ennek elsődleges feladata a szomszédos megyék lovakkal való ellátása volt. Az uralkodó a bécsi testőrcsapat fenntartásából megmaradt összeget, 10 ezer forintot is az új intézmény fejlesztésére és támogatására fordította. A lótenyésztéssel kapcsolatos rendeleteket a Monarchia területén használatos nyelveken kinyomtatták és tejesztették. Ez időben, 1787-ben indult meg Pesten az állatgyógyintézet működése is és ekkor sokasodtak meg a lótenyésztéssel foglalkozó szakkönyvek a honi könyvkiadásban. Mindezen intézkedésnek kevés foganatja volt. A parasztnak nem maradt ideje az úrbéres munka mellett a lótenyésztésre. Ha volt lova, nem kímélte, nem is volt érdeke, hogy jobb lovakat neveljen, hiszen akkor a katonaság minden ellenszolgáltatás nélkül elvitte volna azokat. Hiába adtak kedvezményeket a fedeztetésre, a nagy távolságból nem hajtották be a kancákat. Egyébként kevés volt a jó minőségű fedező mén: 2-300 nagyobb gazdaságra mindössze 6-10 jutott. A megyék a hasznos intézkedéseket egyszerűen nem tartották be, ha úgy érezték, hogy ezek sértik a jogaikat. A földesurat nem érdekelte, hogy a jobbágynak milyen az állatállománya, a jobbágy viszont minden új rendelettől félt, gyanakvását nehezen lehetett kioltani. Az állattenyésztés, ezen belül a lótenyésztés jobbításához nemcsak gazdasági tényezők, de társadalmi változások is kívánatosak lettek volna. 401