AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

miatt nagyon silány minőségű volt. A rosszul táplált, gyenge csikókat nem vette át sem a katonaság, sem a posta, sem az áruszállító szekeresek. A parasztnak végül is nem volt érdeke a lótartás, hiszen az ökröt sokkal jobban ki lehetett használni:"... amíg 1 ló csak 18%-os hasznot hoz, addig az ökör 53%-ot."l 1 Feltűnő volt a gazdaságokban a ló hiánya. A korabeli ekéket nem lehetett lóval vontatni, így csak a fogatoknál, nyomtatásnál és a szárazmalomhajtásnál vették hasznát. A bécsi udvar elsősorban a hadsereg lóellátásának nehézségeire figyelt föl. Mind a hadseregnek, mind a mezőgazdaságnak és a közlekedésnek nagyobb testű, erősebb, gyorsabb fajta lovakra volt szüksége. Elsőként Mária Terézia, majd II. József adott ki rendeleteket a szakszerűbb lótenyésztés elősegítésére, a leromlott lóállomány feljavítására. E rendeletek végrehajtását elsősorban a megyéktől és a városktól várták, hiszen a főúri és nemesi birtokok önállóan gazdálkodtak. Európában a növekvő szükségletek nagyobb követelmények elé állították a mezőgazdaságot. A fejlődő városok gyarapodó népsűrűsége egyre több élelmezendő embert jelentett. A fogyasztás növekedése serkentően hatott nemcsak a mezőgazdaságra, hanem a tudományokra általában, így a kémiára, élettanra. A mezőgazdaság fejlődését jelezték a sokasodó szakkönyvek is. Magyarország gazdasági elmaradottsága és politikai függősége miatt e téren is lépéshátrányban volt: a belső fogyasztás viszonylag alacsony, az értékesítési lehetőségek szűkösek, a közlekedés és az úthálózat rendkívül rossz és elhanyagolt volt. Az osztrák vámpolitikai gúzsba kötötte mind az ipart, mind a kereskedelmet — e kettő függvényeként a mezőgazdaság is megmaradt az elmaradott keretek között, folytatódott a külterjes állattartás és a kezdetleges földművelés. A hitel hiánya gátolta a befektetéseket. A század folyamán a Habsburg abszolutizmus intézkedései azt a törekvést szolgálták, hogy a gazdasági életet is befolyásolják. Az intézkedések mindenekelőtt a jobbágyságot, mint adózó alanyt védték, másrészt a mezőgazdasági termelés növelését célozták, mindketttőt természetesen a bécsi udvar érdekében. Az 1745-50-es években kezdődött meg Magyarországon a szakszerűbb állattenyésztés korszaka. 1766-ban a magyar udvari kancellária körlevelet bocsátott ki, melyben a lótenyésztés felkarolására buzdította a nemességet és a parasztságot egyaránt. Tenyészállatokra öt év alatt 35 ezer forintott költöttek. A gazdáknak 10 évi adómentességet biztosítottak, ha nagyobb testű tenyészállatok szaporítására vállalkoztak. Az állatok szakszerűtlen ápolása, a legelők rossz minősége, a takarmány és az istállózás hiánya miatt eredmény azonban nem mutatkozott. 1776-ban a királynő elrendelte az összes, eddig elrendelt lótenyésztési utasítás összeírását és közzétételét. A helytartótanács ennek alapján utasította a nagyobb és gazdagabb községeket, hogy vásároljanak tenyészmént, s ezt használhassák tenyésztési céllal csekély pénzösszegért a szomszédos községek is. A tenyészmén által fedezett kancákat az elles évében és a következő 10 évben adómentessé nyilvánították. 400