AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

"Továbbá, a'mi a' gazdálkodást illeti: az egész világnak egy tartományában sem írnak annyi s olly jó könyvet a' gazdaság folytatásárul: mint felső Szakszóniában; de száz közzül is alig van még is egy paraszt ember, a'ki azokat olvasgatná." Az osztrák Wiegand könyvének fordítója, Szilágyi Sámuel viszont a magyar paraszt tudatlanságát éppen a jó szakirodalom hiányával mentegeti:"... még eddig nemolvashattak a'magok Nyelveken Gazdaságról tanító fundamentomos írásokat, és nem igen volt módjok benne, hogy ollyan emberekkel társalkodjanak, a' kik a' Gazdaságnak természetét annak fojtatasának rendit és módját voltaképen értik, és őket azokra megtaníthatnák." Szilágyi a "gazdasági munkátskák"-tól várta azt is, hogy a földműveléssel és állattenyésztéssel kapcsolatos "haszontalan Okoskodások és balvélekedések" megszűnjenek. A fordítói munkát végző Szatmár megyei táblabíró nem kételkedett a parasztember tudásvágyában és olvasói kedvében, inkább az újtól való félelme miatt aggódott, a Berzeviczy által is megfogalmazott csökönyös maradiságtól. Ezért biztatta a Wiegand könyv előszavában a feltételezett olvasót, "hogy ezek a' Gazdaságról tanító Ujj oktatások, melíyek a' mi időnkbe ki-jönnek, nem valami Új és Paraszt embernek káros Találmányok, hanem többnyire mind ollyanok, melíyek még a' régi Romaiaknál és Görögöknél-is esmeretesek voltak... Nem kell tehát az illyen Munkáktól el-ijjedni, és olly Bal-vélekedésbe lenni érán tok... Sőt hitesse el minden Paraszt ember magával, hogy az illyen Munkák főképen az ő hasznára irattatnak..." Szilágyi az elmaradott gazdálkodási viszonyok okát egyrészt az anyanyelven írott tanácsadó-ismeretterjesztő könyvek hiányában, másrészt abban látja, hogy az iskolákban nem tanítják e tudnivalókat. Megjelenik a kor egyik jellemző illúziója, a hasznos könyv fogalma; ezzel szeretnék a társadalom gazdasági, ideológiai nehézségeit megoldani: "Nints tehát a' Magyar Paraszt Gazdának egyéb híjjá, hanem hogy maga nyelvén a' Gazdaságnak okos és hasznos fojtatásáról írott Könyvetskéje legyen, és annak Oktatásait kövesse ... le mondván ... a' maga régi haszontalan Paraszt Filosofiájáról, melly tsupán ebben áll: így láttam az Apámtól-is, a' Szép Apámtól is." A maradiság ostorozása újra meg újra felbukkan a kor kiadványaiban. A mindenféle hasznos tudnivalót terjesztő Szükségben segítő könyv előszava hasonlóképpen elítéli az apák és nagyapák nyomdokain járókat: "mintha bizony el érte volna már a' világ a' tökélletességnek pontját" és nem volna érdemes új utakat, gondolatokat, munkamódszereket keresni tovább. Itt bukkan föl a filantróp igyekezet is, mely a kor társadalmának legnyomorultabb, legkiszolgáltatottabb osztályát akarja fölkarolni, fölvilágosítani, jobb, okosabb életre nevelni: tudós a könyvvel, uralkodó a védelmező rendeleteivel: "Ebből az egész könyvből látni való, hogy ez tsak a' parasztoknak íródott. - Az igaz, hogy áldott szándék, s meg betsülhetetlen igyekezet! azt a' részét gyámolítani az Országnak, a' melly leg gyámoltalanabb; hogy így az egész Ország annál erősebbé s virágzóbbá légyen; és mentül nagyobban munkába vették más országokon, kivált a' mai időben a' Tudósok, sőt a' Királyok is és a' Fejedelmek a' paraszti rendnek bóldogítását, mind a' ta397