AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

A felvilágosult abszolutista államok gazdaságpolitikájuk megvalósításához többek között a könyvnyomtatást is felhasználták. Az egyes országok agrárirodalmának színvonala, elterjedtsége összefüggött az illető ország gazdasági fejlettségével, ill. fejletlenségével. A kelet-európai országokban a mezőgazdasági irodalom lassabban hódított tért, miután a fejletlen városoknak kisebb volt a felvevő piaca, így erősen korlátozott volt a termények értékesítési lehetősége is. A második gátló tényező a mecénás volt - ezt a szerepet vállalta el a század második felében az udvar, mely szorgalmazta a művek több nyelvre való lefordítását, eredeti - pl. magyar nyelvű szakkönyvek megírását és az agrárirodalom megjelentetését. Nyomtatott formában, magyarra fordítva terjesztették a mezőgazdasági rendeleteket is. A kiadványok zöméről elmondhatjuk, hogy új módszerek elsajátítására ösztönöztek, az európai gazdálkodás magasabb színvonalát igyekeztek közzé tenni. E törekvés nem volt lebecsülendő. A kezdetleges gazdálkodás egyik fő oka a szakmai tudás alacsony színvonala volt. Ehhez járult a munkaerő - és a tőkehiány, valamint a népesség alacsony szellemi szintje. A paraszt gyermeke nem részesült rendszeres iskolai oktatásban. Tudása "örökölt előítéletek, régi rossz szokások, hamis közmondások összessége. Fél minden újtól, mert hosszú időkön át azt kellett tapasztalnia, hogy minden az ő kárára van." A bécsi kormány által szorgalmazott felvilágosító könyvek mindenekelőtt a népnek íródtak. A legjobb szakembereket kérték föl a könyvek írására, így Toldy Józsefet méhészet, Tolnay Sándort a és Louis Scottit lótenyésztés, Gallaratit és Sollenghit selyemhernyótenyésztő, Mitterpachert növénytani ismeretek írására. E könyvek tartalmazzák mind a korszerű állattartás, mind az újszerű növénytermesztés: elsősorban a len, kender, dohány, kukorica termesztésének szükséges ismérveit. Az agrárirodalom megnövekedése része volt azoknak az állami intézkedéseknek, melyek a mezőgazdasági termelést óhajtották fellendíteni. A könyvkiadáson kívül A jobb gazdálkodás eszközei voltak még a gazdasági egyesületek - osztrák és cseh mintára igyekezett a kormányzat a magyarországi haladóbb birtokosokat egyletbe tömöríteni, nem sok sikerrel. Más rendeletekkel termelési módszereket kívántak megváltoztatni, javítani. A mindennapi gazdálkodás során valószínűleg vajmi kevés valósult meg a korszerű elképzelésekből; első és talán legnagyobb akadály a parasztság analfabétizmusa volt, de közrejátszott a már említett gyanakvó konzervativizmus is: "Minden újítást, minden bárminemű javítást, különösen ha a földesúrtól indul ki, gyűlöl a paraszt; azzal szemben csökönyös, mert tudja, hogy a földesúr haszna ellentétben van az övével, és abban azt a törekvést tételezi fel, hogy az úri jogokat az övéinek megszorításával akarja gyarapítani" - írta Berzeviczy Gergely 1819-ben. II. József is szkeptikusan vélekedett a könyvek gyakorlati hasznáról. Véleménye szerint a parasztnak nem volt pénze könyvre, és nem volt ideje olvasásra. A korszerű gazdálkodás jó példájával a földesúrnak kell elöljarnia. Ha a paraszt fölismeri, hogy érdemes követnie az új módszereket, nyert ügye van a gazdálkodásnak. Az uralkodó véleményét osztotta a Szükségben segítő könyv azon passzusa is, mely a paraszt érdektelenségét, közönyét hangsúlyozta a könyvekkel kapcsolatban: 396