AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Friedrich Ildikó: Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században

Magyar nyelvű lóorvosló és lótenyésztő szakkönyvek a XVIII. században FRIEDRICH ILDIKÓ A mezőgazdaság helyzete és a kor agrárirodalma Parlagon heverő földek ölelték körül az elnéptelenedett településeket, leromlott és megfogyatkozott az állatállomány, elvadultak a szőlők, kipusztították az erdőségeket. A török hódoltság ezt hagyta örökségként a túlélőkre. "A másfélszázados török rabságból felszabadult magyar föld valósággal kínálgatta pihent erőit az újjászülető magyar gazdasági életnek." Mindenekelőtt dolgos kezekre volt szükség — a betelepítések és a peremvidék nemzetiségi lakosságának beáramlása volt hivatott megoldani e kérdést. Az új telepesek munkájuk könnyítésére adókedvezményt, szerszámokat, állatokat kaptak. A szántóföldi megmunkálás nyomán a legelők területe csökkent, sőt minőségileg is a rosszabb föld maradt az állatoknak, mivel mindenütt a jobb talajt igyekeztek művelés alá fogni. Bár a földművelési módszerek is roppant elmaradottak voltak: kezdetleges szerszámokkal, tisztátalan vetőmaggal dolgoztak, mégis, úgy tűnik, hogy az állattenyésztés még ennél is rosszabb helyzetben volt. A külterjes, rideg marhatartás a magyar puszta sajátossága volt, a nyugati országokban nem ismerték e módszert. Időbe telt, míg a magyar birtokosok tudomást szereztek a különböző állatfajták — így a lovak fajtáinak jobbítási lehetőségeiről. A mezőgazdaságtól független vándor-legeltető állattartási formák lassan, de szükségszerűen kiszorultak, s helyettük kezdett meghonosodni a helyhezkötöttség, istállózás, takarmányozás. A mezőgazdaság fejlődését azonban döntő módon maga a feudális rendszer akadályozta, mely a jobbágyot a robotterhekkel, a nemességet a tőkehiánnyal kötötte gúzsba. A magyar paraszt hiába dolgozott keményen, a földesúr igényeit nem tudta kielégíteni, s egyre kevesebb ideje és ereje maradt saját munkája elvégzésére. Mindez sértette a kormányzat érdekeit is, ezért Márai Terézia szükségesnek látta az úrbérrendezéssel korlátozni a paraszti terheket. Lényegében e beavatkozással vette kezdetét az az új Habsburg mezőgazdasági politika, mely a felvilágosult abszolutizmus jegyében a gazdasági életet is döntő módon irányítani igyekezett. 395