AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Farkas Ágnes - V. Ecsedy Judit: A kassai nyomda 1610-1622 közötti munkássága

díszekkel kezdett nyomtatni, betűiben semmi hasonlóságot nem lehet felfedezni Gutgesellével. A tipográfiai anyag összehasonlítása cáfolta azt a korábbi véleményt, amely szerint Klöss Gutgesell készletével dolgozott volna tovább. A nyomdai készlet mást mutat: Gutgesell háromféle, jellegzetes metszésű antikva szövegtípusára halála után egyetlen hazai műhelyben sem sikerült ráakadni, holott mindhárom igen jó állapotban volt még. Más a helyzet Gutgesell díszeivel, amelyek több, mint egy évtizednyi lappangás után valóban felbukkantak, ha nem is Klöss nyomtatványain, de szükségképpen az ő közvetítésével - Johann Fischernél. Lehetséges, hogy Klöss magához váltotta Gutgesell díszeit, talán már Fischer számára vette meg a Gutgesell-felszerelésből mindazt, amit most mint Gutgeselltől származó díszanyagot, rekonstruálni lehet. Azok a díszek ugyanis, amelyekkel Fischer és utóda, Fest nyomtatványait díszítette, kettő kivételével (a tízből) mind Gutgesell felszereléséből valók. Ha átmenetüeg Klösshöz kerültek is, ő ezeket soha nem használta. Gutgesell betűinek eltűnésére az is lehetséges magyarázat, hogy a betűanyagot be lehetett önteni, az értékes ólomanyagot nyersanyagként - betűöntés céljára - el lehetett adni. A Fischer-Fest nyomda tíz könyvdíszéből tehát nyolc Gutgeselltől származik, és ugyancsak tőle származik a nyomdai cifráknál huszonhárom közül öt darab és a négy közül háromféle méretű, sávozott iniciálésorozat. Ugyancsak megállapítható, hogy az a betűkészlet, amelyet Fischer használt, Klöss betűanyagából származik: Fischer Klöss öt szövegtípusából és négy kiemelő sorozatából kapott egy-egy részt, de űgy, hogy ugyanezekből a típusokból Bártfán Klössnek továbbra is maradt. E kilenc sorozatból öt Mantskovit vizsolyi műhelyéből származott át Klösshöz - kilenc év lappangás után - 1608 táján. Nem helytálló viszont Gulyás Pálnak az a megállapítása, amely szerint a vizsolyi díszek kerültek Klöss közvetítésével vejéhez Kassára. Jobban megvizsgálva üyent egyetlenegyet sem találni, bár kétségtelen, hogy pl. Fischer VII. és VIII. dísze valóban megvolt - Vizsolyból Klössnek is, de ezek továbbra is nála maradtak Bártfán. Itt csak hasonlóságokról lehet szó, nem azonosságról, akárcsak a sávozott iniciálék esetében, amelyekhez hasonló (bár kissé eltérő rajzú), szintén volt Klössnek és még több más korabeli nyomdásznak is. E díszek, iniciálék és nyomdai cifrák egyaránt öntvények, klisék voltak, szemben az illusztrációk között regisztrált, egyedüeg metszett fadúcokkal. Éppen ezért a készletvándorlás kérdését igen óvatosan és körültekintően kell mérlegelni! A Fischer-Fest nyomda teljes anyagát tekintve, sem Klösstől, sem Gutgeselltől nem ismert az az iniciálé, amelyből csak egy betűvel találkozunk. Ismeretlen eredetű a nyomdai cifrák nagyobbik része és az a Festnél feltűnő kurzív típus, amely 1617-től van használatban, bár már ekkor sem lehetett új. Ugyancsak ismeretlen eredetű Fest 1622-ben használt, eléggé kopott, vadászó Dianát ábrázoló fejléce, az oroszlános magyar címer és két naptárkép az ülusztrációk közül. Ugyanakkor, amint már utaltunk rá, Gutgesellnek nem teljes díszítőanyaga került Fischerhez. A Bártfa város vademberek őrizte címerét ábrázoló dúcnak nyoma veszett, és egy, a nyomdai cifráknál jóval nagyobb Aldus-levélnek szintén. Cifrái egyébként mind Fischerhez kerültek. 359