AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Farkas Ágnes - V. Ecsedy Judit: A kassai nyomda 1610-1622 közötti munkássága

Fischer beteges ember lehetett, mert már 1612. április l-jén keltezett előszavában arról panaszkodott, hogy többet foglalkozik a patikaszerekkel, mint a típusokkal és az ívekkel. Fischer 1614-ben halt meg, halálának pontosabb idejét nem tudjuk, de az biztos, hogy Fischerné 1614. március 20-án már özvegy volt. Ezen a napon ugyanis "könyvkötőné alias nyomtatóné kéri az becsületes tanácsot, hogy ki ne űzzék a házból; ígéri, hogy legényt fog tartani. Kérését teljesítették, mivel Fabritius, a város tekintélyes lutheránus lelkésze is támogatta, de lelkére kötötték, hogy tartson megfelelő legényt. A legény, akiről szó van, Fischerné későbbi férje, Johann Fest lehetett, aki Fischerhez hasonlóan egyúttal könyvkötő is volt. Fest a jelek szerint előbb pénzen szerette volna magához váltani a nyomdát, erre mutat a városi jegyzőkönyv 1614. június 19-én kelt bejegyzése, amely szerint "könyvkötő kér valami 200 forint subsidiumot". De a városnak erre nem volt pénze, ezért megfenyegette a könyvkötőt, hogy meghívja helyére a debreceni tipográfust, aki úgyis ajánlotta magát. Kérdéses, hogy Bocatius: Matthiados carmina című munkáját még Fischer nyomtatta-e? Fazakas József szerint még igen, bár meglehet, hogy az impresszum "Ex Officina Tipographica Iohannis Fischeri" megjelölése már arra utal, hogy a nyomdász meghalt, de új mester még nincs. Az 1615. évre szóló kassai kalendáriumot mindenesetre már utóda, Johann Fest nyomtatta, minden bizonnyal szokás szerint 1614. év vége felé. Fischer nevét legutoljára a kassai római katolikus plébánián őrzött anyakönyvnek bejegyzése őrizte meg: Fischer özvegyét 1615. január 7-én Johann Fest könyvnyomtató vette feleségül, és így tulajdonába került a könyvnyomtató műhely. A munka folyamatossága érdekében a mester halála után az özvegy a legidősebb segédet szokta választani, aki azután a nyomda vezetője lett. Fest valószínűleg már korábban is a műhelyben dolgozott. Johann Fest 1617-ben műhelyével az ún. lőcsei házba költözött, amely akkor városi tulajdon volt, s vendégfogadóul szolgált. A nyomdász az utcai rész egyik földszinti bolthelyiségében rendezte be műhelyét. Fest is évről évre megjelentette a kassai naptárat a szokásos 16° formában, bár a városi jegyzőkönyv egy 1618. december 13-ról szóló bejegyzése arra utal, mintha ebben az évben a szokásos mellett - hogy az is megjelent, tény, mert maradt fenn példány - új formával, negyedrét alakkal is kísérletezett, és a tanácsnak bemutatta. Ebből a negyedrét, 1619-re szóló naptárból nem ismerünk példányt. Fest egészen működése utolsó előtti évéig kiadta a kassai kalendáriumot, az 1622. évre szóló felől azonban nem lehetünk bizonyosak, hogy ő, vagy a már ekkor Kassán tartózkodó, de Festtől külön műhelyben dolgozó Müller adta-e ki? Mert míg az 1621. évre szóló naptárnál a tanács jegyzőkönyvében a nyomdász név szerint meg van említve: "1620. 10. Decembris. Joannes Fest more solito ajándékozza az nemes tanácsot az új Kalendáriumokkal", addig az 1622. évre szóló naptárnál a nyomdász neve hiányzik a jegyzőkönyvből: "Az könyvnyomtató more solito dono offert prognosticon anni futuri 1622." Sajnos, ebből a kalendáriumból nem maradt fenn példány. Nemcsak a kassai városi tanácstól, hanem a Szepesi Kamara pénztárától is kapott Johann Fest nyomtatásért pénzt. 1620. július 8-án "Johann Festh valamely könyv ki353