AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Farkas Ágnes - V. Ecsedy Judit: A kassai nyomda 1610-1622 közötti munkássága

nyomtatására" az erdélyi fejedelem költségére 8 forintot kap a Szepesi Kamarától: hogy melyik lehetett ez a nyomtatvány, nem tudjuk. Ugyanő már március 18-án a "mostani pozsonyi országgyűlés határozatainak kinyomtatásáért" 50 forintot kapott, augusztus 18-án pedig Dávid Zsoltárainak nyomtatásáért ugyancsak a fejedelem költségére 26 forintot. Mint már arról szó volt, 1621-től a városban dolgozott Bethlen Gábor fejedelmi nyomdásza, Nikolaus Müller is. Két évig tehát, 1621-1622-ben a városnak két nyomdásza volt. Egy 1623-as kassai impresszummal megjelent műben utalás olvasható a kassai nyomdászra: "Az nyomtatómester is háza népivel pestisben meghalt... nem is végezte el, egynéhány arcus héával vagyon." Ezt Kemény Lajos és az ő nyomán Gulyás Pál is úgy értelmezte, hogy az előszóban név szerint nem említett nyomdász, aki házanépével együtt pestisben meghalt, Nikolaus Müller volt. Kemény Lajos és Gulyás Pál is abból indultak ugyanis ki, hogy a valószínűleg az 1622. esztendő folyamán már korábban meghalt Fest utódja Müller volt, aki azután Fest halála után felszerelését átvette és városi nyomdászként tovább működött egy ideig, majd hamarosan a pestis áldozata lett - feltételezésük szerint. De Müller csak 1621 tavaszán érkezett Kassára, a szerző pedig azt írta, hogy "negyedik esztendőbe fordult, hogy Cassán kezdtem vala nyomtattatni, harmadfélszáz forintot is fizettem kölcsön kérvén jó akaróimtól, kivel ez óráig is adós vagyok." így tehát nem Müller lehetett az a mester, aki házanépével együtt pestisben meghalt, hanem - amint azt már Ján Caplovic is valószínűnek tartotta - sokkal inkább Johann Fest, aki már 1614 óta a városban működött. Fest és Müller két különböző műhelyben, párhuzamosan dolgozott Kassán az 1621-1622. években.

32 Fest tehát 1622-ben pestis áldozata lett családjával együtt. Utódja azonban - Gulyás Pál feltételezésével szemben - nem Nikolaus Müller lett, aki Bethlen Gábor nyomdászaként Kassáról Gyulafehérvárra követte a fejedelmet, hanem Daniel Schultz, aki - akárcsak Fischer - bártfai származású volt, és 1623-ban kezdte meg kassai tevékenységét. Kassát megelőzően Lőcsén dolgozott, számításai itt nyilván nem váltak be, és a jobban jövedelmező kassai helyet választotta. Személye biztosítékot jelentett arra, hogy a megindult kassai nyomdászat a továbbiakban folyamatossá válik. Valóban Schultz, majd özvegye megszakítás nélkül folytatta a Fischer és Fest által megkezdett munkát, és részük volt abban, hogy a kassai nyomdászat 1610-től napjainkig közel folyamatosnak mondható. Amikor Johann Fischer megalapította Kassán az első, városi támogatást élvező nyomtatóműhelyt, Felső-Magyarországon legközelebb Bártfán működött sajtó, amelynek múltja az 1570-es évekig nyúlt vissza. Már nem működött a vizsolyi és még nem a lőcsei nyomda. Látni fogjuk azonban, hogy e nyomdák működését, felszerelését milyen szoros szálak fűzik egymáshoz. A Fischer által alapított nyomda a kisebbek közé tartozott. Eltérően a 16. századi nyomdaalapítások többségétől, az alapító nem egyházi személy volt és nem állt valamely főúri család pártfogása alatt sem, hanem megélhetéséhez a városi polgárság kulturális igényére kívánt támaszkodni, és ehhez remélhette a város támogatását. 354