AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Patay Pálné: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának története (1802-1846)

lyen jelentőséget tulajdonított a "földabrosz"-gyűjteményének, az is bizonyítja, hogy amikor - még az adományozást megelőzően - Tibolth Mihállyal feldolgoztatta a gyűjteményét, a térképek katalógusát a kéziratokéval, a képekével és a metszetekével együtt a kiadásra tervezett 2. kötetbe szánta. Sajnos a térképek katalógusa - a legnagyobb sajnálatunkra - sohasem jelent meg nyomtatásban. De ez nem is Széchényin múlt. Ő mindvégig figyelemmel kísérte a térképgyűjtemény sorsát. Nehezményezte például, hogy 1805-ben, amikor a Könyvtár értékeit Napóleon ausztriai hadműveleteinek hatására Temesvárra menekítették, Miller a földabroszokat nem vitte magával. Pedig történetesen ez előmozdította a katalógus előkészítését. A Pesten maradt anyagot ugyanis Miller azzal bízta Gruber Károlyra, hogy azt katalogizálja. Gruber a lajstromozással december 29-ére el is készült, és a katalógust január 19-én be is mutatta Széchényinek, aki azt várakozáson felül sikerültnek találta. Sajnos a térképek katalógusa - annak ellenére, hogy elkészültét Miller 1808ban ismét jelentette, - mégsem került nyomdába. Lehet, hogy ebben közrejátszott az újabb, 1809. évi napóleoni háború is, amikor megint vidékre, ezúttal Nagyváradra menekítették a Könyvtár értékeit, de nem zárható ki az sem, hogy Miller maga sem tekintette szívügyének a katalógus kiadását. Nem úgy, mint Széchényi, aki 1810-ben is a katalógus elkészítésére buzdította Millert, noha sajnálattal kellett tudomásul vennie, hogy ennek kiadására egyelőre nem kerülhet sor, mivel a kézirat-katalógus összes kötete csak pár év múlva lesz kinyomtatva. Mégis változatlanul buzdította Millert a munka elvégzésére. Ő viszont a sürgetésre a térképgyűjtemény szegényes voltára hivatkozott. Hiába utalt a gróf az adományozó nyüatkozataban tett ígéretére, hiába kérte a kéziratok katalógusának megjelenését követően a metszetek és földabroszok kötetének mielőbbi elkészítését, Miller 12 még 1813-ban is csak tervezetet készített. De még 1816-ban sem történt e tárgyban előrelépés, csak annyi, hogy Miller személyes megbeszélés végett leutazott Széchényihez Sopronba, ill. Bécsbe. Bár 1820-ban arról tett említést, hogy a katalógust már nyomják Sopronban, amikor Széchényi december 13-án bekövetkezett halálát a legidősebb fia, Lajos a nádornak jelentette, ez ügyben csak annyit ígérhetett, hogy a katalógust a család költségén ki fogják adni. Idővel - az 1819. január 15-én kelt alapítólevéllel - Széchényi a soproni könyvtárát is a nemzetnek ajándékozta. Ehhez is tartoztak térképek - méghozzá lajstromozottan. A lajstromot - sajnos - ugyancsak nélkülözzük, de Tibolth szerint ez az állomány is ritkaságszámba menő gyűjtemény volt. Bizonyára ebből származnak az "Ex Bibi. Com. F. Széchényi" pecséttel ellátott, de 1803 után készült térképek. A megállapíthatóan Széchényi Ferenc két adományából származó 1.412 mű az alábbiak szerint oszlik meg: A kéziratos térképek száma 212. Általában XVIII. századiak, legtöbbjük az 1770-1790-es évekből való; 36 kivételével magyarországi, vagy az országgal szomszédos területet ábrázolnak. Legnagyobb számban hadtörténeti vonatkozásúak; főként a török határ menti területtel és várakkal kapcsolatosak. Ezeket nagyság278