AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

5. Segédkönyvtár, azaz a nem-hungarika könyvek gyűjteménye. Alapját a Széchényi Ferenc-féle soproni könyvtár képezte. 10 667 kötet, részben feldolgozott. (Betűrendes cédulakatalógus volt, de hiányzott a helyrajzi katalógus.) 200 kötet még feldolgozatlan. 6. Egyéb, még fel nem dolgozott könyvek. 67 970 kötet. Ide tartoztak mindazok a magángyűjtemények, amelyek akár vétel, akár ajándékozás révén a könyvtár birtokába kerültek s egyelőre még megbontatlan egységekben együtt voltak. (Jankovich Miklós, Horvát István, Illésházy István, Sándor Móric, Kölcsey Ferenc és mások könyvtárai.) 7. Hírlapok. - 3 600 kötet. Ebből bekötött 1 600, kötetlen 2 000. Rendezett, de nem feldolgozott. 8. Térképek. - Több ezer db. 9. Fa-, réz- és acélmetszetek, kőnyomatok és fényképek. Sok ezer db. 10. Családi címerek és pecsétnyomók. 11. Réztáblák. 12. Duplumok. - 1000 kötet. A 8-12. pont alatti gyűjtemények ugyancsak feldolgozatlanok. E felsorolásban Mátray nem ejtett szót azokról a kötelespéldányokról, amelyeknek nagyrésze kötetlen állapotban, egymásra halmozottan hevert, gyakorlatilag hozzáférhetetlen volt. Erről az anyagról írta később, már Mátray Gábor halála után Barna Ferdinánd a következőket: "E nem törődés annyira ment, hogy a beérkezett köteles példányok a legtöbb esetben föl se bontottak, hanem a borítékra rendesen ráíratott péld.: "Praesent. 1810 die 14 Április" s azzal egyszerűen egymásra halmoztattak, e halmot én bontottam szét." Azt már nem tette hozzá Barna Ferdinánd, hogy a könyvtár viszontagságai és mindig elégtelen személyi ellátottsága e "nem törődés"-nek némi magyarázatául szolgált. Nem említette Mátray a mintegy 20 000 darabra tehető kisnyomtatvány-gyűjteményt sem. A könyvtár olvasótermét 1866. június 4-én nyitották meg a nagyközönség számára, bár szűkebbkörtí kutatóforgalmat már korábban is elláttak. Az első félévben - kéthónapos szünet mellett, tehát összesen négy hónap alatt - 2 105 személyt fogadtak, ami (az ünnepnapokat leszámítva) kb. napi 20 fős átlagot jelent. Az 1867es év helybenolvasói és kölcsönzői nem egészen 6000 főt tettek ki (5 962), ami kb. 22 fős napi átlagnak felel meg. Az 1868-as évről nincs adatunk, de Mátray Gábor már idézett jelentésében augusztusi napi 40-50 "olvasóvendégről" ír, amit azért fenntartással kell fogadnunk. Ugyanakkor a másik két budapesti nagykönyvtár közül az Egyetemi Könyvtár az 1868/69-es tanévben több mint 35 ezer, míg az Akadémiai Könyvtár 1869-ben 6 838 olvasót fogadott. A könyvtárban a napi kurrens feladatok ellátása mellett folyt az a feldolgozó munka, amelynek pontos menetét és módszerét még annak idején egy 1854/55-ös Helytartósági vizsgálóbizottság szabta meg s amelyről részletesen a későbbiekben még szólunk. E feldolgozó munkát gyakorlatilag csak ketten végezték: Mátray Gábor, a könyvtár őre - egyéb teendői mellett - és Barna Ferdinánd első segédőr. Su222