AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

művészetnek. Végül elhivatott volt protektori szerepére a nádor azért is, mert megértette, s a maga részéről legmesszebbmenőén pártolni kívánta Széchényi szándékát: a magyarság művelődési megújulásának ügyét. Mi több, ez a fejlett kulturális érzékkel rendelkező férfiú a nemzeti intézetnek nem csupán jelentőségét tudta fölmérni, hanem azonnal észrevette alapvető, nagy hiányosságát is. Rájött arra, hogy Széchényi alapítványának legfőbb baja a pénztelenség: hogy az intézet nem rendelkezik semmiféle pénzvagyonnal, pénzforrással. De az is nyilvánvalóvá vált előtte, hogy szükséges anyagi eszközökről nem másnak, mint magának a megajándékozott nemzetnek, az országnak kell gondoskodnia. Ha majd a nemzet — így vélekedett — csakugyan előteremti a szükséges pénzalapot, e jeles közgyűjteménynek nemcsak állományi fejlesztése, kezelési költségszükséglete lesz biztosítva, hanem egy saját otthon, saját épület emelése is lehetővé válik számára: nem fog többé rászorulni valamely kincstári épületben, bizonytalan ideig tartó elhelyezésre. S e felismerésnek a nádor kész volt gyakorlati konzekvenciáit is levonni. Elhatározta, hogy a nemzeti kultúrintézet ügyét az országgyűlés elé viszi, s politikaitársadalmi tekintélyével rábírja a rendeket, hogy Széchényi alapítványát formálisan, de jure is elfogadják, törvénybe iktassák, sőt ezen túlmenően hozzájáruljanak a Könyvtárnak egy olyan tágabb intézménnyé, Nemzett Múzeummá fejlesztéséhez, amely a magyar múlt szellemi kincsein kívül a nemzeti történet tárgyi emlékeit, sőt természeti kincseinek mintagyűjteményét is fel fogja ölelni, — s végül, hogy e terv megvalósításának pénzügyi alátámasztását is magukra vállalják. Mielőtt azonban erre az akcióra sor kerülhetett volna, a nádor még 1806/1807 fordulóján megoldotta a legsürgősebb, legalapvetőbb feladatot, a Könyvtár új elhelyezését, mégpedig — más lehetőség híján — egyelőre szintén a királyi kincstárra támaszkodva. Mint a Helytartótanács elnöke, hivatalból folyamodott az uralkodóhoz, hogy átmenetüeg — amíg az általa tervbe vett, s Széchényi gyűjteményeit is magába foglaló Nemzeti Múzeumot az országgyűlés életre hívja - engedtessék meg a Bibliotheca Regnicolarisnak a pálos kolostor szomszédságban levő Kir. Egyetem háromemeletes, tágas épületébe való beköltöztetése. E nádori kezdeményezés sikerrel járt, s még 1807 elején birtokba lehetett venni a Könyvtár számára kiutalt épületrészt. Igaz, ez az új otthon nem volt olyan reprezentatív előkelő hely, mint a megelőző, nem volt művészien faragott faliszekrényekkel berendezett, freskóval ékesített díszterme, ámde sokkal bővebb tér állt rendelkezésére, mint amott. S ez igen lényeges tény volt. Közelebbről nem tudjuk, hogy az egyetemi épületben melyik szinten, összesen hány és mekkora alapterületű helyiség jutott az intézetnek, de bizonyos, hogy az az adott helyzetben minden szükségletet kielégített. Itt nemcsak a gyűjteményeket sikerült kielégítően elhelyezni, hanem volt hely külön olvasóterem, több hivatalszoba és kellő számú szolgálati , , - • • .20 lakás szamara is. 1807 tavaszán a Könyvtár már ismét nyitva állt az olvasók előtt. Berendezéséről József nádor valószínűleg az Egyetemi Alaptól nyert rendkívüli segélyből gondoskodott. A bútorzat olcsó fenyőfából készült, egyszerű asztalosmunka volt, s 154