AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

mint ilyen, a szerénység, a szegénység látszatát keltette. Ennél azonban fontosabb volt, hogy a drága gyűjtemények megmenekültek az őket fenyegető romlástól, újra rendezett állapotba kerültek, s megfelelhettek rendeltetésüknek. Az új elhelyezéssel egyidejűleg a nádor elkészíttette az általa elgondolt Nem­zeti Múzeum szervezeti és gyűjtőköri plánumát, egyszersmind a felépítendő múze­umpalota tervét is. Majd e két nyelven — magyarul és latinul — kinyomtatott e­laborátumot megküldte az ország minden vármegyéjének és szabad kir. városának, felszólítva a rendeket, hogy ennek, a magyar kultúrát ország-világ előtt demonst­rálni hivatott intézménynek megvalósítását anyagi áldozatkészségükkel lehetővé te­gyék. 21 Az 1807-ben összeült országgyűlés nemcsak megértette és helyeselte a nádor intencióját, hanem néhány fontos intézkedést is tett ennek érdekében. Először is becikkelyezte a törvénykönyvbe Széchényi könyvtár-ajándékának nemzeti tulaj­donbavételét. Másodszor kimondta a nemesség és a szabad városok önkéntes fel­ajánlásaiból egy múzeumi pénzalap létesítését. Végül pedig megbízta a nádort az intézet megszervezésének előkészítésével. E határozatok nyomán alig egy év múlva már jelentős eredmények születtek. Ami a legfontosabb, a rendek magajánlásából és számos magánadományból jelen­tős pénzösszeg, több mint 200.000 bankóforint gyűlt össze a tervezett nemzeti kul­túrintézet céljaira, vagyis adva volt immár az idáig teljesen nélkülözött pénzva­gyon, az ún. Múzeumi Alap. Erre támaszkodva a rendek most már ünnepélyesen kinyilváníthatták elhatározásukat a Nemzeti Könyvtárral egyesítendő Nemzeti Mú­zeum létesítéséről: megalkották a művelődéstörténeti szempontból oly nevezetes 1808:8. törvénycikket. Ezek után nemcsak a muzeális emlékanyag összegyűjtéséhez és a tárak meg­szervezéséhez lehetett hozzáfogni, hanem egy nagyszabású múzeumpalota megépí­tésére is gondolni lehetett. Ez annál reálisabbnak tűnt, mert egy dúsgazdag mág­nás, Grassalkovich Antal herceg Pest belvárosában nagyméretű telket ajándékozott e célra. 1809 tavaszán azonban váratlanul megismétlődött a négy év előtti háborús ve­szély: a francia seregek újból Magyarország határán álltak. József nádor megint csak indíttatva érezte magát a Széchényi Könyvtár régi és ritka kincseit Pestről vi­dékre menekíteni. A kitelepítés helye ezúttal Nagyvárad volt. * A háború elmúltával, egy óvatos várakozásban eltöltött esztendő után sajnála­tos módon egy második, talán még súlyosabb országos válság állt elő. A Habsburg­birodalom kormánya — roppant háborús eladósodása miatt — 1811. februárjában a dinasztia valamennyi országában 1/5 részére devalválta a forgalomban volt ban­kóforint értékét, ami a Múzeumi Alap vagyonát is (amely ekkorig már meghárom­szorozódott) minimálisra csökkentette. így a palotaépítés bizonytalan időre elha­lasztódott. Pedig a társadalom által országszerte nagy lelkesedéssel összegyűjtött muzeá­lis tárgyanyag immár annyira felhalmozódott, hogy a Könyvtár helyiségei — ame­lyeknek számát nem volt lehetséges növelni — ezt már hovatovább képtelenek vol­155

Next

/
Thumbnails
Contents