AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században BERLÁSZ JENŐ /. Az elhelyezés problémája a könyvtár különleges jogállása miatt Művelődéstörténetünkben Széchényi Ferenc könyvtáralapítása két okból is korszakos jelentőségű aktus volt. Egyrészt — köztudomásúan — azért, mert ezáltal jött létre a rendeltetésszerűen magyar tárgyú és magyarországi vonatkozású, hazai és külföldi nyomdatermékeket és kéziratokat gyűjtő Bibliotheca Hungarica. De epochalis fontosságú volt ez az alapítás azért is — s ez már kevésbé tudott dolog —, mert jogállására nézve, a maga idejében páratlan intézmény volt. A cikkünk címében megadott téma szükségessé teszi, hogy ezzel a második megállapításunkkal bevezetőben foglalkozzunk. Fel kell vetnünk a kérdést: miben állt a Széchényi Könyvtár különleges jogállása? Miben, mennyiben különbözött a kor többi hazai könyvtárától? Hogy e kérdésre világos választ adhassunk, rövid szemlét kell tartanunk a 18-19. század fordulóján az országban létezett könyvtárak jogi helyzetéről és rendeltetésérői. E korabeli könyvtári kultúránkról tudnunk kell, hogy az, ha a gyűjtemények számát és gazdagságát nézzük, viszonylag magas színvonalon állt. Hogyha azonban a közhasználhatóság szempontjából vizsgáljuk a helyzetet, a kép egyáltalán nem mondható kedvezőnek. Igaz, hogy az országnak nem volt olyan része, amelyben több-kevesebb tudományos jellegű, gazdag téka ne létezett volna, ám ezek úgyszólván kivétel nélkül magánszemélyek, vagy zárt testületek birtokában voltak. Az előbbiek (zömmel főúri kastélykönyvtárak) magától értetődően egyáltalában nem, az utóbbiak (katolikus püspökségi, káptalani és kolostori gyűjtemények, illetve protestáns főiskolai tékák) pedig csak korlátozottan voltak a társadalom művelt rétegei számára hozzáférhetők. Ennek a két könyvtártípusnak a 18. század utolsó harmadában mégis kialakult néhány olyan különleges gyűjteménye, amely nem csupán belső családi, illetve korporativ használatra volt szánva, hanem kívülálló érdeklődők, rendszerint tudós literátorok kutatómunkájának támogatására is. Ilyen volt a szűkebb Magyarország területén Klimó György pécsi püspök, valamint Eszterházy Károly egri püspök újonnan létesített nagy könyvtára, Erdélyben pedig Batthyány Ignác gyulafehérvári 149