AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

Udvari Kamara alá. Csak az ország bányászata és pénzverdéje maradt Mária Terézia halála után is a bécsi központi szervek kezében. Magától értetődik, hogy az említett közigazgatási egységek korábbi tisztviselő-apparátusukat is magukkal vitték a pozsonyi kamarai igazgatás alá. A Magyar Királyi Udvari Kamara pozsonyi központja 1740-ben csak 55 tisztviselővel dolgozott. Számuk 1780-ig 167-re emelkedett. 1740-ben tizenheten, 1780-ban huszonötén voltak közülük a tanács tagjai. Az alárendelt Szepesi Kamara sokkal kisebb volt. 1740ben a kassai központban 26 tisztviselő (ebből 5 tanácstag) tevékenykedett. A területi tisztviselők létszáma nagyobb volt. A pozsonyi Kamara alá tartozó harmincadvámügy 150, a kassai 50 tisztviselőt foglalkoztatott a segédszemélyzet nélkül. Számuk a királynő uralkodásának végéig alig nőtt, mert az 1770-es években követett vámpolitika folyományaképpen több állomást megszüntettek/ Ezzel szemben a sóigazgatás, amely 1740-ben még közvetlenül a bécsi udvari kamara alá tartozott, folyamatosan növekedett, és 1780-ban már 160 magasabb és 60 alacsonyabb beosztású tisztviselőt foglalkoztatott a segédszemélyzetet nem számítva. Ehhez járult még a 23 koronauradalom igazgatása, kereken 190 tisztviselővel. Ugyancsak a Magyar Udvari Kamarának volt alárendelve a Mária Terézia alatt alapított Királyi Hitelpénztár (1772), a királyi alépítész (1776 óta), valamint részben a hajózási osztály (1779 óta). Maga a kamarai központ is differenciálódott Mária Terézia idején. Az irodához és a számvevőséghez először a kamarai levéltár, azt követően az iktató és a kiadmányozás járult. Az ügyvitel is áttért az 1740-es évek bizottsági ügyintézéséről az 1772. évi kamarai reform után az ügyosztályok rendszerére. A távol fekvő, elszórt koronauradalmak számára új kamarai igazgatást szerveztek, ill. a régibb igazgatási szervek alá rendelték ezeket. 1773-ban három ilyen volt: a szepesi (kassai), a bácsi és a máramarosi. De még Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében ezekhez további három csatlakozik (a 16 szepesi városé, Fiuméé és a Bánáté). Ezekkel a változásokkal együtt a Magyar Királyság kamarai tisztviselőinek száma mintegy 850-re emelkedett. A segédszemélyzettel együtt Mária Terézia halálának évében az alkalmazottak számát ezerre tehetjük; ebben még nincs benne az éppen átvételi stádiumban lévő bánáti tisztviselői apparátus. Mindez nagyon megnövelte a tanács munkáját. A Magyar Udvari Kamara szempontjából igen nagy jelentőségű volt Grassalkovics Antal (1694-1771) elnöksége, aki ezt a tisztet 1748-tól haláláig töltöte be. Kisnemesi családból származott, aki tisztviselői pályafutása révén kamaraelnökké és gróffá emelkedett. A királynő hűséges szolgája volt, de a rendekkel szemben sem volt ellenséges. Mint elnök, a fiziokrata rendszerhez közelálló, gyakorlati gazdaságpolitikai koncepciót képviselte. Bár eredendően vállalkozó típusú tisztviselő volt, aki maga is óriási vagyonra tett szert, egyben gazdasági szakértőnek is számított. Mária Terézia az ő kinevezésével szakított azzal a politikával, amely a Magyar Udvari Kamara elnöki tisztjét feudális családok sarjaival töltötte be. Grassalkovicsnak megvolt a saját személyzeti politikája: szorgalmazta lehetőleg minél több derék kisnemesi sarj kamarai szolgálatban való alkalmazását, ami azonban csak részben sikerült neki, minthogy a kamarai állások betöltése még jócskán a hivataltól távol eső hatalmi körök befolyásától függött. A Magyar Udvari Kamara tisztviselői az országban kevéssé voltak népszerűek, minthogy feladatuk éppen a királyi kincstár érdekeinek a képviselete volt, gyakran a nemesekkel, vagy éppen a rendekkel szemben. így érthető, hogy a kamarai tisztviselők között igen sok volt az "idegen" (extranei), főleg az osztrák és cseh örökös tartományokból, de Németország egyéb területeiről származó is. Nagyobbrészt katonai szolgálat, vagy személyes szolgálat révén kerültek Magyarországra. Ezek többnyire alárendelt pozíciókat töltöttek be. A kamarai tanácsban az "idegenek túlsúlyáról" azonban Mária Terézia idejében nem beszélhetünk. A Magyar Kamara tanácsának Mária Terézia által kinevezett 61 tagja közül csak 16 származott az örökös tartományokba' "agy egyéb területekről; a többi 45, te294