AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

Amikor 1623 őszén, november közepe tájt Velencébe érkezett, ott csakhamar kapcsolatba került Bethlen Gábor éppen ott tartózkodó követével, Hatvani Istvánnal. Hatvani a fejedelem megbízásából, kereskedelmi ügyekben már 1622-ben is járt Velencében.

11 1623-ban ismét ide indult, ezúttal kettős megbízatással. Vásárlások mellett a fejedelem levelét vitte a Signoria, illetve a dogé számára. Az 1623-as év, a nikolsburgi béke után egy újabb hadjárat lehetőségét hordozta, s Bethlen ezúttal is igyekezett szövetségeseket keresni Habsburg-ellenes politikájához. A velencei próbálkozás a nyilvánvaló érdekegységen alapult, amint ezt Hatvani István is kifejtette a Signoria előtt. A magyar követ szeptember 15-én jelent meg a Tanács előtt, adta át megbízólevelét, és mondta el Bethlen üzenetét. Az átadott levélben a fejedelem kifejti, milyen okok késztették őt a nikolsburgi béke megkötése után az Ausztria elleni háború újbóli megindítására. Felajánlja egyúttal szövetségét, melyben kötelezné magát, hogy az Ausztria elleni háborút mindaddig folytatja, amíg Velence elvesztett birtokait Ausztriától vissza nem szerzi, és Valtellinót a spanyol uralom aló! fel nem szabadítja. Hatvani István audienciáján a dogé barátságosan fogadta a magyar követet, és az érdemi választ írásban ígérte. Az utóbbi minden bizonnyal ismét kitérő volt, hiszen nem tudunk a tervezett szövetség semmiféle megvalósulásáról. A fejedelem megbízottját viszont igen előzékeny bánásmódban részesítették, az 1623. november 4-i határozat utasítja a velencei vámhivatalt, hogy az általa vásárolt árukat vámmentesen engedje át a határon. A visszautazásra éppúgy, mint érkezésekor, a Signoria külön gályát biztosít Hatvaninak Spalatóig.

i:> Nos, ekkor, ezekben a napokban találkozik első ízben Louis Gédoyn a magyar követtel. A konstantinápolyi francia követség titkárának, Angusse-nak írja november közepén: "Uram, szinte szégyellem jelenteni, még mindig Velencében időzök, anélkül, hogy bármilyen kilátásom lenne a továbbutazásra, bar azzal hitegetnek, hogy Bethlen Gábor követe 4-5 napon belül útnak indul egy, a Signoria által Spalatóig rendelkezésére bocsátott gályán, és vele biztonságosan utazhatnák Belgrádig, ahonnan már könnyen találok alkalmat Konstantinápolyba eljutni. Valószínűleg vállalom a vele való utazást." Gédoyn naplóbejegyzése szerint valóban elindulnak már november 17-én, de a rendkívül rossz időjárás visszatérésre kényszeríti őket, 20-án ismét Velencében vannak. A következő levelében már Puysieux, külügyi államtitkárnak számol be az utazása körüli bonyodalmakról, és ezzel kapcsolatosan jelenti: találkozott Bethlen követével. "A kikötőben várom az indulásra alkalmas legelső napot, hogy a tengeren eljussak Spaíatőba, majd onnan szárazföldön Konstantinápolyba. (...) Az utazás meglehetősen biztonságosnak ígérkezik, miután találkoztam Bethlen Gábor egy követével, akivel Belgrádig együtt utazva, tovább már könnyen folytathatnám az utat kocsin Konstantinápolyig. (...) Nagy barátságba kerültem ezzel a követtel, naponta találkozom és beszélek vele, kevés latin tudásomat felhasználva, melynek soha nem vettem még ennyi hasznát, mint most. 11 Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései történetéhez, a velencei állami levéltárban Mircse János állal eszközölt másolatokból szerkesztette Ch'áry Lipót. Bp. 1886. (Továbbiakban: Oklevéltár) p. 248. Ld. még: Óváry Lipót: Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetéseiről. Bp. 1888. (Továbbiakban: Óváry) p. 25-26. 12 A fejedelem július 17-i levelében írja: Hatvanit Velencébe akarja küldeni. Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedetem levelezése. Bp. 1887. (A továbbiakban: Szilágyi: Bethlen lev.) p. 260. CCXX1I. levél. 13 Oklevéltár p. 128-134., valamint Óváry p. 32-33. Spalato: ma Split kikötőváros Jugoszláviában. 14 Journal p. 19-20. 15 Journal p. 19-20. 256