AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

Erősen bizonygatja urának barátságos szándékait királyunk iránt, célja, hogy a császárt mindennap gyengítve, elérje hatalmának olyan csökkentését, amely megnyitná Őfelsége előtt a császársághoz vezető utat, s ily módon hasznos szolgálataival megszerezze jóindulatát a maga számára. Beszélgetéseink meglehetősen messzire mennek, kénytelen vagyok végighallgatni, mivel azt hiszi, megfelelő kapcsolatokkal rendelkezem. Miután azonban mindez nekem nem feladatom, amennyire lehet, igyekszem kitérni invitálása elől, miszerint utazzak vele Erdélybe, és tárgyaljak fejedelmével; néha azonban legalább látszólag engednem kell, mert szolgálatkészsége igen hasznos lehet úticélom elérésére."

16 A két diplomata tehát együtt indul útnak, s a tengeri átkelés után rövid pihenőt tartanak Spalatóban. Innen írja Gédoyn Puysieux-nek december 15-én, hogy az eredetileg tervezett közös utazás helyett inkább egy karavánhoz csatlakozik, amely Konstantinápoly felé indul, s így nem kell a szerinte felesleges kitérőt megtennie Belgrádig.

1

. , Naplója tanúsága szerint azonban végül mégis Hatvani társaságában marad, és együtt indulnak a hosszú és nem veszélytelen útra. Hosszan részletezi a téli utazás viszontagságait, elmondva, hogy egy alkalommal eltévedt a hóviharban, s csak a magyar követ bátorságának köszönheti életét, aki ti. nem tett le arról, hogy megtalálja és biztonságos helyre vigye. Ezek után így folytatja: "Minden tiszteletet megérdemel ez a követ a nekem nyújtott segítségért, annak ellenére, hogy később igen rossz benyomásokat szereztem róla: úgy láttam iszákos, becsvágyó, dicsekvő, és mindenkiről rosszat mondó..." Elismeri viszont, hogy Hatvani "...meglehetősen értelmes, a rábízott ügyek intézésében ügyes és járatos ember; úgy látszott, Bethlen Gábor terveibe beavatott, gyakran beszélt fejedelméről, csupa jót mondva róla, bizonygatva: Bethlen szövetséget kívánna kötni urunkkal, és követeket küldene hozzá, ha számíthatna tervei meghallgatására."

18 Később, január 4-én kelt jelentésében számol be a külügyi államtitkárnak Hatvanival folytatott beszélgetéseiről. Levelében először részletesen leírja úti viszontagságait, majd így folytatja: "...a hosszú éjszakákon folytattuk a már Velencében kezdett megbeszéléseket, ezekről már korábban is adtam hírt Önnek: Hatvani azt igyekszik elhitetni velem: a fejedelem bizalmasa, és ismeri titkos terveit, úgy mondja, Bethlen teljes mértékig kész Őfelsége érdekeit szolgálni, ... könnyen tudna követeket küldeni hozzá, de előbb szeretné a várható fogadtatást kipuhatolni, és arra gondol, nekem van annyi szavam Önnél, hogy megnyissam az utat, éppen ezért kapcsolatot és levelezést akar teremteni számomra konstantinápolyi követükkel, ezt át fogom adni Césy úrnak, miután az idő sok olyan változást hozhat, amire most még nem gondolunk, talán a jövőben hasznosak lehetnek a fenti javaslatok, és akkor Ön könnyen felhasználhatja ezeket. Egészen bizonyos vagyok, hogy ez a követ fejedelmének egyik bizalmasa, és udvarának jelentős tagja. Élénk észjárású, gondolkodását nagyban befolyásolja urának szelleme. Nem tudtam megakadályozni, hogy meg ne tudja tőlem a kancellár úr és az Ön nevét, hogy így találjon kapcsolatot, ha idővel terveik alkalmasabbak lesznek."

19 Közös utazásuk az eredeti tervnek megfelelően Belgrádig tart, Gédoyn itt tartózkodik még, amikor hírt kap a visszavonuló török had magyarországi vereségéről. Ekkor írja 16 Gédoyn jelentése 1623. november 22-én. Journal p. 22-23. 17 Journal p. 28. 18 Journal p. 35-39. 19 Journal p. 40-41. 257