AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

Miután közli: a híreket a harcból megmenekült török katonáktól kapta, így folytatja: "Tegnap utazott át itt egy futár, aki a budai pasától vitt sürgős üzenetet Konstantinápolyba, a pasa nagy barátja Bethlennek, és biztosítja a szultánt, hogy az említett Bethlen a biztos átkelés érdekében adott tanácsot és kíséretet a török hadaknak, kéri a szultánt, ne higgyen a híreszteléseknek, miszerint összebeszélt a császáriakkal, és értesítette őket a törökök útirányáról, akik most mindennek elmondják, és átkozzák árulását, azt teljesen bizonyosnak tartva, mégha nincsenek is bizonyítékaik rá. Nem valószínű, hogy ezért a fegyverszünetet megszegettnek nyilvánítják, mivel a törököknek, ázsiai ügyeik rossz állása miatt nincs lehetőségük ezt a vereséget megbosszulni; ellenkezőleg, a szultán épp most adott teljhatalmat és megbízást a budai pasának: engedélyezze a fegyverszünetet és Bethlen tanácsa szerint döntsön a háború, vagy béke kérdésében. * De ki is ez a francia diplomata, akinek híradásából ilyen részletességgel értesülhetünk Eszterházy Miklós és vitézei rajtaütéséről, a visszavonuló törökök szétveréséről? Louis Gédoyn-t kortársai gyakran illették a "Török" melléknévvel, s hogy ez cseppet sem volt megrovó, vagy megvető értelmű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga is szívesen használta. Jó nevű, régi nemesi családból származott, nagyapja, Robert Gédoyn XII. Lajos, majd I. Ferenc pénzügyminisztere volt, dicsőségét sírfelirat formájában Clement Marót, a francia reneszánsz egyik legnagyobb költője örökítette meg.

9 Louis Gédoyn maga sokkal inkább számíthatott neve jó hírére, mint vagyonára, így érthető, ha szívesen fogadta kora ifjúságában azt a diplomáciai feladatot, amely először vezette Törökországba. Salignac báró, konstantinápolyi francia követ titkáraként 1604 szeptemberében indult el Párizsból, hogy ezután mintegy öt évet töltsön távol hazájától. 1609-ben a követ megbízásából tér vissza az udvarhoz, majd Salignac hirtelen halála egyelőre megszakítja diplomáciai pályáját. Hosszú évekig nem nyílik lehetősége visszatérni, pedig úgy tűnik, nagyon megszerette a varázsos Keletet. Nem csoda, ha örömmel fogadta 1623-ban azt a kinevezést, amely aleppói konzulként ismét Törökországba küldte. Utazásáról részletes naplót vezetett, valamint egész távolléte alatt kiterjedt levelezést folytatott, nemcsak a hivatalos jelentéseket küldte Párizsba igen rendszeresen, sűrűn beszámolt barátainak, rokonainak is a vele történt kalandos eseményekről.

10 8 Journal et correspondance de Gédoyn "le Turc" consul de France ä Alep, 1623-1625, uuvrage puhlié pour la Société d

'histőire diplomatique par Auguste Boppe. Paris, 1909. (Továbbiakban: Journal) p. 44-^í6. 9 Journal, introduction p. II. 10 Kéziratait, a XVII. század első felének francia-torok kapcsolalaira, elsősorban kercskedelmivis/unyaira és ezzel együtt a törökországi mindennapokra vonatkozó, egyedülállóan érdekes forrásokai 1909ben jelentették meg nyomtatásban. (Id. 8. sz. jegyzet) A kiadvány bevezetőjében A. Boppe részletesen foglalkozik a szerző családjával, életével, diplomáciai pályafutásával, a kézirat forrásértékével. A mai olvasó számára talán kissé szokatlan, bár az olvasmányosság és bizonyos mértékig a használhatóság szempontjából is feltétlenül hasznos a forráskiadás szerkesztési módja, t.i. az olvasó a napló időrendjébe beillesztve, az egyes bejcgyzésekkelváltakozva kapja a hivatalos jelentéseket és magánleveleket. 255