AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: Hírek Magyarországról-1623. Egy francia diplomata útinaplójából

szemben tettetek megmaradásokat, de kimenvén, csak megindultak. Az fejedelem az Vág vizén lévő hidat őriztette, hogy el ne bocsáttatnának; de azok révet tanálván, az ebek csak elmennek; az fejedelem is alattomban hírt tévén az magyar végházakban reájok gyülekezének, és Érsekújvár tájékján megvervén őket, sokat levágának, többek között az Kliszi béget is elfogák, ki igen deli ifiú legény vala." Kemény Jánoson kívül még egy közvetlen szemtanút is idézhetünk: Révay Lászlót, Eszterházy Miklós unokaöccsét, aki maga is részt vett a rajtaütésekben. Naplójában ezt olvashatjuk: "1623. 27. 9-bris vertünk fel Nyárhídnál kétszáz ötvenhét lóval, egy részét a boszniai hadnak, mely Hodolin által ment vissza, rabokkal és prédával; lehettek 2 ezerén. Morvái rabot szabadítottunk tülök szám szerint két ezerét és tizenötét; egyet sem vihettek által az Zsirván. Sok jó rabokat fogtunk, sokat vágtunk, Zsitvába is sok veszett; lovat 800 nyertünk. Azmint számlálták, 50 ezer forintnál többet ért az nyereség. Anno 1623. 30. 9-bris egri, kanizsai és bosznai had átmenvén semptei hídon, megszállottak Csuznál Turénél. Azokat is megütöttünk véletlen 800 lóval, nyertünk tőlek öt tevét, 32 szekeret, egynéhány lovat, két igen nagy örög aranyos zászlót, másféle köz zászlót nr. 11, egy lófark zászlót; mienk közül maradt oda 40 számú; törökök közül feles veszett, ki fegyver miatt, és ki vézbe ugratott."

3 Révay tehát nem tud, vagy nem akar tudni arról, a fejedelem értesítette volna a "magyar végházakat". A korral foglalkozó szakirodalom azonban eléggé általánosan elfogadja: Bethlen valami módon értesítette Eszterházy Miklóst. Már Szalay László is ilyen értelemben ír Eszterházyról szóló nagy művében: "Bethlen a nádor közbenjárására, kinek a fejedelem 1623. november 13-án menevédet küldött, hogy hozzá, hodolini táborába bántás nélkül jöhessen, november 20-án két hónapra fegyvernyugvást kötvén, nem késett a rabló török-tatár csapatokat hazaküldeni, kinyilatkoztatván híveinek, hogy ő ugyan nem bánná, ha, a mit ő nem tehet, útközben megfenyítik őket. A nyilatkozat Eszterházynak tudomására jött, s az érsekújvári főkapitány a Zsitvánál várta a rakoncátlan hadat." Ugyanő arról is tudósít: a végváriak diadala nem talált egyértelmű helyeslésre Bécsben. "Eszterházy még több ilyen napnak nézett elejébe, midőn Ferdinándnak 1623. november 28-án kelt e levelét vette; 'Miután már a fegyvernyugvás körüli alkudozással vagyunk elfoglalva, kegyelmesen meghagyjuk neked, hogy mind a gondjaidba bízott újvári erősségben, mind az ehhez tartozó valamennyi végházakban is azon légy, miszerint semmi ellenségeskedés, semmi kalandozások ne történjenek sem a törökök, sem Bethlen hívei ellen; valamint ez viszont a más fél hadainak is meghagyatott'..."

4 2 Kemény János Önéletírása. Kiad. V. Windisch Éva. Bp. 1980. Szépirodalmi Kiadó. p. 49-50. 3 Közli Dualszky János. In: Magyar Történelmi Tár. III. Pesl, 1857. p. 250. Idézi: Makkai László szcrk. Bethlen Gábor krónikásai. Bp. 1980. Gondolat Kiadó. p. 269-270. 4 Szalay László szerk. Galantai gróf Eszterházy Miklós Magyarország nádora. I—

II. köt. Pest, 1863-1866. II. kötet p. 86-87. 253