AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

származású, és neve eredetileg Rak volt. Ugyanez németesen Johann Rack von Sommerfeldként hangzott, amelyből a származási hely lefordításával jött létre a fenti latinos névalak. Itáliai tanulmányait követően mint a pápa és a császár által egyaránt babérral koszorúzott költő, több németországi egyetemen tanított Kölntől az Odera menti Frankfurtig és Lipcsétől Bázelig.

7 A névazonosság ellenére nehezen képzelhető el, hogy a humanizmusnak ez a tevékeny híve ilyen tevékenyen kapcsolódjék bele olyan merőben egyházi akcióba, mint amilyen a búcsúhirdetés. Az anyagiak mindinkább előtérbe kerülésével az ilyen vállalkozások hamis felhangja az ilyen művelt emberek számára ekkoriban már ugyanis egyre jobban érzékelhetővé váltak. így feltehetően csupán véletlen névazonosságról van szó. A nyomtatvány szövegében szereplő személyek közül kettő együttesen bocsátotta ki kézírásos formában azt a búcsúlevelet, amelyben Thorn (Toruh) városa bencés apácáinak biztosította a Szentlélekről elnevezett ispotályosrend testvérülete tagjai számára rendelkezésre álló lelki javakat 1504-ben. E két személy "Johann Steynek, Präzeptor von Steinau und Jakob von Preussen, Prior in Cotbus".

8 Arra utal ez az adat - akárcsak az esztergomi oklevél -, hogy ezek a központi római megbízás alapján működött búcsúbiztosok a német nyelvterület keleti határa táján fejtették ki tevékenységüket mind északon Lengyelországban, mind délen Magyarországon. Megerősíti mindezt a hátlapra írt közjegyzői hitelesítés is, hiszen a sziléziai Goldbergből származó Helwig a boroszlói egyházmegye papja volt. A nyomtatvány tipográfiai vizsgálata alapjául a húszsoronként 88 mm méretű szövegtípuson kívül a három rész elején álló nagyobb és az első rész szövegében alkalmazott, valamivel kisebb kiemelő betűkön

9 kívül a szövegkezdő kb. 23 mm-es "S" lombard szolgál. Segítségükkel megállapítható volt, hogy az űrlap Lipcsében készült. Ugyanis mindhárom betűtípus megtalálható az ottani Kachelofen-féle műhelyben, amelynek felszerelésével 1495-től Melchior Lotter, Konrad Kachelofen veje is dolgozott.

10 Az oklevelet 1501. július 18-án állították ki, így a nyomtatás idejét szükségszerűen ez elé kell helyezni. Figyelembe véve a Lipcse és Esztergom közötti - az akkori közlekedési viszonyok alapján -jelentős távolságot, nem zárható ki, hogy az űrlap már az előző esztendőben, vagyis a 15. század utolsó évében készült.

11 A nyomtatás legvalószínűbb ideje 1500 második és 1501 első fele. Ebben az időben Lotter ugyanazzal a felszereléssel dolgozott, mint apósa, Kachelofen, ill. pontosabban Lotter vette át a műhely vezetését. így nem dönthető el, hogy az űrlap előállítása egyikük, vagy másikuk nevéhez köthető-e. Lipcse mint nyomdahely, nem meglepő, hiszen a szövegben szereplő személyek ezen a tájon, ill. e várostól keletre tevékenykedtek. Különben is ismert már 1485-ből ugyanennek az ispotályosrendnek másik búcsúlevele, amelyet ugyancsak lipcsei sajtón állítottak elő.

13 7 Jöcher, Christian Gottlieb: Allgemeines Gelehrten-Lexikon. III. Leipzig, 1751. 2041-2042.has. -Allgemeine Deutsche Biographie. I. Leipzig, 1875. 133-134. 8 Paulus, Nikolaus: Geschichte des Ablasses im Mittelalter. III. Paderborn, 1923. 243. 9 Ezek miatt az első rész szövegében nyolc helyen soremelésre kényszerült a szedő, ami kedvezőtlen küllemű, nyugtalan külsőt kölcsönöz az oklevélnek. II) MKI 88 mm - Haebler, Konrád: Typenrepertorium der Wiegendrucke. I. Halle a.S., 1905. 248-249. Kachelofen 12 = Lotter 4; M30 168 mm - Typ.Rep.1.

164-165. - Kachelofen 8 = Lotter 2; M29 168 mm - TVp.Rep.l. 160-161, V. (Leipzig 1924) 35. - Kachelofen 9 = Lotter 9; lombard 23 mm Typ.Rep.V.34. Kachelofen h. 11 Ezt a lehetőséget az ősnyomtatványok központi katalógusának, a Gesamtkatalog der Wiegendrucke (GW) berlini szerkesztősége sem tartotta lehetetlennek. (Levél 1984. november 6-ról.) 12 Geldner, Ferdinand: Die deutschen Inkunabeldrucker. I. Stuttgart, 1968. 244.p. 13 Einblattdrucke des XV. Jahrhunderts. Halle a.S., 1914. 1202. ML. 240