AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

II. Pontosan ebbe a csoportba tartozik az esztergomi prímási levéltár nyomtatott oklevele,

4 amely azonban, sajnos, nem teljes: az egyleveles nyomtatvány jobb oldaláról kikövetkeztethetőleg hiányzik a papírnak kb. harminc, a szövegnek pedig mintegy húsz százaléka.

5 így hiányos mind a nyomtatott búcsúlevél szövege, mind annak kézírásos kitöltése (1. ábra). Az előbbi felsorolja az uralkodó VI. Sándor pápától mintegy két évszázadra visszamenőleg azokat a lelki kiváltságokat, amelyekben a római Szentlélek ispotály jótevői és testvérületének (confraternitas) tagjai részesülhetnek. A terjedelemben az egésznek több, mint a felét foglalja el ez a lista. A következő bekezdés az oklevél legegyénibb része, amely előadja, hogy a búcsút Benedictus de Senis, a Szentlélekről nevezett ispotályosrend nagymestere megbízásából kik hirdették. A dokumentum, említett hiányos volta itt érezteti legsúlyosabb hatását, ezért a búcsúbiztosok névsora sajnálatosan csonka. Ma a következők olvashatók "Jacobus de Prussia et Johannes Sommerfeit E..." éspedig "...pater Steyner, praeceptor de Steynavia et Loben et Jacobus Albe..." megbízásából. Még nagyobb hiányérzetet kelt a kézírásos kitöltés csonkasága ugyanebben a részben, amelyből ma már csupán annyi tudható meg, hogy a kedvezményezett keresztneve "Nicolaus" volt, és az oklevelet július 18-án "in Stregonia" állították ki. Mind az évszám, mind a családnév - az esetleges további személyek jelölésével - lemaradt. A harmadik, legrövidebb rész a "forma absolution is", amely azt a formulát tartalmazza, amellyel a gyóntató ennek az oklevélnek alapján a kedvezményezettet feloldozhatta bűnei alól. A dokumentum alján a 46 mm átmérőjű, papírfelzetes, piros pecséten jól látható az ispotályosrend jellegzetes kettős keresztje, valamint a felette galamb formájában ábrázolt Szentlélek jelvény is. Már elmosódottabb a kereszt tövénél kivehető két fej, amíg a kétsoros körirat szövege teljességgel olvashatatlan. A hátlapon három különböző kéz írása ismerhető fel. A legfiatalabb ezek közül az "Ex Archivo Primatiali Ecclesiastico 1797" szöveg. Akárcsak ez, a "14 Lit G" jelzet is ma már meghaladott a prímási levéltáron belül. Az előbbieknél valamivel idősebb írás a "Confirmatio Alexandri 6 papae indulgentiarum variarum diversis pontificibus datarum. Anno 1501." bejegyzés, amely tehát - szerencsés módon - megőrizte a dokumentum keltének évszámát. Az oklevél hátlapjának harmadik, kézzel készült szövege: "Coram me Thadeo Theophili Helwig de Goultperk sancto imperiali auctoritate notario publico wratislaviensis dioecesis presbiter receptis". Az iratnak Esztergomban 1501. július 18-án kelt kiállítását tehát ez a közjegyző igazolta. A fentiekből kiviláglik, hogy a római ispotályosok búcsúhirdetői német nyelvterületen tevékenykedtek, továbbá az, hogy az oklevelet "in Stregonia", vagyis az irat mai őrzési helyén, Esztergomban állították ki. A bevezetésben hivatkozott előző cikkben ismertetett hasonló tartalmú búcsúlevelet 1492. március 21-én töltötték ki, de a hely megjelölése nélkül. Amíg annál csupán feltételezhető volt, ennél az 1501. évinél bizonyos, hogy az okmányt Magyarországon bocsátották ki. A felsorolt nevek közül egyedül "Johannes Sommerfeit" cseng ismerősen. A szakirodalomban jólismert Johannes Rhagius Aesticampianus humanista (1460-1520), aki szorb 4 Mai jelzete: Archívum Eccksiasticum VetusNr.66. 5 A papír mai mérete 323x145 mm, ami eredetileg 323x264 mm lehetett. Ugyanezek az adatok a szedéstükör esetében 205x149, ill. 205x183 mm, amelyen kívül helyezkedik el a 23x23 mm méretű kezdőbetű. 6 Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982-1983. 211-215. p. 239