AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Aprónyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban 1918-1944

Összegezés Az aprónyomtatványok Széchényi Könyvtár-i történetében az 1918-1944 közötti korszak - minden negatívuma ellenére is - igen jelentős. E szinte figyelembe sem vett kiadványcsoport nemcsak helyet kapott a nap alatt, hanem eljutott arra a fokra, hogy szervezeti egységgé alakuljon, és ennek keretében folytathassa munkáját. Ha ez nem is vezetett kiemelkedő eredményekre, mégis megteremtette a következő, az 1945-tel kezdődő évek, évtizedek további fejlődésének lehetőségét, megalapozta a felszabadulás után kibontakozó magasabbszintű munkát. E folyamatban meghatározó szerepe két igazgatónak: Lukinich Imrének és Fitz Józsefnek volt. Lukinich igen nagy érdeklődést tanúsított egyes gyűjteményrészlegek iránt, az ő vezetése idején indult meg a modern aprónyomtatványok feldolgozása (plakátok), ő szorgalmazta az ex libris gyűjtemény létrehozását is. Igaz, hogy néha túlzásokba esett, mint a bélyeggyűjtemény megszervezésével, vagy a közismert hazai személyiségek - eleve kudarcra ítélt - fényképeztetési akciójával.

132 Lukinich mellett - érezhetően - két munkatársa állt ötletadóként és segítőtársként: Nyireő István, a könyvtár 1926. évi reformjának kulcsembere, és Akantisz Viktor, művészeti előadó. Amíg Lukinich Imre érdeme az, hogy felhívta a figyelmet a modern aprónyomtatványok egyes csoportjaira, addig Fitz József nevéhez fűződik a munkamenet, a szervezet tisztázása, illetve megvalósítása. Fitz főigazgatót ebben a munkában Goriupp Alisz, a Nyomtatványosztály vezetője hathatósan segítette. A felsorolt vezetők megfogalmazták elképzeléseiket, kidolgozták terveiket, de a végrehajtásban, az aprónyomtatványok valóbani feldolgozásában Pánity Vukoszavának jutott - az eléggé meg nem becsülhető - főszerep, ő "könyvtáros" volt, a szó teljes és igaz értelmében, nem törekedett tudományos babérokra, hanem vállalta az ún. aprómunkát, és azt töretlen szorgalommal látta el. így a megalakult Aprónyomtatványtár és térképgyűjtemény vezetője csak ő lehetett. Az, hogy a szervezeti forma állandóan változott, az - mint már utaltunk is rá, - a bizonytalan és kiforratlan elképzelésekre vezethető vissza. Persze ez a feladatok teljesítésének csakúgy nem vált hasznára, mint a lehetelenül rossz személyzeti ellátottság. 1918 és 1935 között csak Pánity Vukoszava foglalkozott, nem is teljes munkaidőben az aprónyomtatványokkal, de 1935 után is csak egy-két munkatárs, vagy annyi sem segítette munkájában. A tár létszáma még a napi teendőkre sem volt elegendő, de ha meggondoljuk, hogy az előbb egységes, majd több tagra szakított új részleg mit "örökölt", milyen hatalmas tö132 "A Magyar Ncmzcli Múzeum Széchényi Országos Könyvtára a magyar nemzeti reneszánsz kezdetének 100 éves évfordulóját azzal kívánja megörökíteni, hogy összegyűjti, illetve egységes gyűjteménnyé átszervezi mindazok arcképeit, akik a trianoni Magyarország politikai, gazdasági, irodaimi,tudományos, művészi, stb. életében kiválóbb szerepet játszanak. Egy ilyen gyűjtemény megbecsülhetetlen forrás lesz a jövő történetírója előtt. Éppen erre való tekintettel több oldalról történt felszólításra magamra vállaltam ennek a történelmi arcképgyűjteménynek a vezetésem alatt álló könyvtár kebelében leendő felállítását." (Lukinich Imre címzés nélküli fogalmazványa, OSZK Irattár 550/1925.) Az akció a kortárs személyiségek lefényképezésével megindult ugyan, de nyilván anyagi okok miatt, hamarosan csődbe is jutott. - 1926-ban "grammofon lemez ereklyetár" felállítását is tervezte Lukinich igazgató (OSZK Irattár 382/1926), sőt ugyanebben az évben megegyezést kötött a Magyar Film Iroda részvénytársasággal a hetenként kiadott Magyar Híradók negatív és pozitív filmszalagjainak örök letétként való elhelyezésére. A filmek - 30 év múltán - az OSZK korlátlan tulajdonába jutottak volna. (OSZK Irattár 710/1926.) 1926 decemberében és 1927 elején 87 + 46 doboz negatív filmet, illetve 47 doboz filmet át is vett a könyvtár. (OSZK Irattár 773/1926. és 105/1927.) Több adat erről a kezdeményezésről nem áll rendelkezésre, így ez is tiszavirág életű lehetett. 232