AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

A kézzel írt kis füzetek nem a teljes gyűjteményt tartalmazzák. A leírások megszakadnak "...üdvözlő iratok, meghívások... s számkivetésre vonatkozó némely könyvek, nyomtatványok iratok. I. Könyvek" címmel, amely után azonban, sajnos, további leírások nem következnek. A könyvtárat átvevő bizottság által készített teljes jegyzék ma a kegyeleti könyvtár leltára, egyúttal felállítási rendjét is tükrözi sorszámaival. Ez a kegyeleti könyvtár csinos könyvjegyeket kapott, melyeknek közepébe kellett a sorszámot - egyúttal helyrajzi számot - beírni, ugyanez a jelzet szerepel a müncheni szakrendszer címleírásaihoz használt és ugyancsak a porosz instrukciók szerint készült nagy katalóguslapokon is. A Kossuthkönyvtár kegyeleti könyvtár lévén, a duplumokat - szerencsére - nem selejtezték ki, mint az állományba beolvasztott gyűjteményeknél tették. Egyébként ez az egyetlen kegyeleti könyvtár, amely növekszik is, folytatva a régi leltár sorszámozását. Olykor-olykor ugyanis kerülnek elő könyvek, amelyekbe Kossuth beírta a nevét (minden könyvében szerepel saját kezű névbejegyzése). Kiemelendő példa erre Jefferson műveinek összkiadása, gyönyörű piros egészbőrkötésben, gazdagon aranyozott, piros bőrrel bevont dobozban. A Jefferson-leszármazottak dedikálták Kossuthnak a dobozban lévő köteteket, mint aki a szabadságnak ősükhöz hasonlatos harcos híve volt. Ez az igen szép adomány nem jutott el Kossuthhoz életében, csak a huszadik század húszas éveiben ajándékozta Gabriel Wells neves amerikai antikvárius, Palócföldről a távolba szakadt hazánkfia a magyar nemzetnek. Ma is egy mecénás gyarapítja a Kossuth-könyvtárat: ugyancsak Magyarországról az Egyesült Államokba került Huziányi István, aki szenvedéllyel gyűjti és küldi haza a Kossuth amerikai útjára vonatkozó dokumentumok másolatait. Ezeket a Kossuth-könyvtárba soroljuk, mint az egykori tulajdonosra vonatkozó dokumentációt. A XIX. század néhány elfeledett könyvgyűjtőjét, -gyűjteményét szerettük volna - ha csak átmeneti időre is - felidézni. Természetesen még a XIX. századból is találhatnánk más gyűjtőket, akiknek gyűjteményéből kerültek be részletek a nemzeti könyvtárba, esetleg a teljes gyűjteményt sikerült megszerezni, vagy bekerült adományként. A XX. század - ha számszerűségekben és az adományok gyakoriságában el is maradt az előző mögött, ugyancsak gyönyörű könyvtárakhoz, gyűjteményekhez juttatta a nemzeti könyvtárat (pl. Apponyi és Todoreszku gyűjteményei, hogy csak a legismertebbeket említsük). És bár a könyvtárak általában úgy tesznek, mintha nem örülnének az ilyesfajta örökségeknek, a mai világban, amikor nemigen akad olyan ország, ahol műkincs- és könyvlopások ne lennének napirenden, egyszerűbb és kisebb gyűjtemények is kincset érhetnek hiányzó, meg agyonnyúzott példányok pótlására. Arról nem is szólva, hogy szakértelemmel és szeretettel összegyűjtött kisebb könyvtárak olykor egy-egy területen többet nyújtanak, mint amennyit abból a nemzeti könyvtár munkával agyonhalmozott beszerzői, akiknek valamennyi tudományszakot figyelniük kell, be tudnának gyűjteni. Virágozzanak hát - és sokasodjanak - a könyvgyűjtők, a szenvedélyes könyvolvasók! őrizzük emléküket, ahogy ez a cikk is azt kívánta szolgálni, hogy ha nevükkel könyveikben találkozunk, fel tudjuk idézni alakjukat. 202