AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

igaz). A magyar nemzeti könyvtár ugyanis 11 éve nincs felállítva, különben is akkori - a hat évvel azelőtti, vagyis Horvát István - őre a bibliográfiát és a diplomatikát még mint fogalmat is alig ismeri (kaum den Namen nach kennt), hogy lehetne tehát onnan ilyesmit várni. Az egyetemi könyvtár is egy "jobb rendre" vár, míg az akadémiai gyűjteményt csak az intézmény tagjai látogathatják. Sok itt is az igazság, de a Horvát Istvánt illető gonosz oldalvágás - név nélkül, természetesen - egy őt nyilván jól ismerő gyűjtő részéről, nem vet jó fényt leírójára. Akárhogy is becsmérelte a nemzeti könyvtárt, halála után gyűjteménye özvegyétől vétel útján annak állományába került. A Kézirattárban Fol. Hung. 1887/1-3 jelzet alatt találhatók saját kezűleg írt jegyzékei. ("Néhai Farkas Lajos könyvtárának lajstromai" címmel és Fol. Hung. 1887/4 alatt a "Néhai Farkas Lajos özvegyétől állami költségen 1873ki őszkor megvásárlott s a Széchényi országos könyvtár részére átvett s újonnan öszveíratott nyomtatványok betűrendi lajstroma".) A lajstromok, meg a Kézirattárban fellelhető néhány levele arra utalnak, hogy főfoglalkozásnak nem a közalapítványi igazgatósági tiszteletbeli ügyvédséget tekinthette (bármi lett légyen is az), hanem a könyvekkel, kéziratokkal való foglalatoskodást, csereberélést. (S ez egyúttal jövedelmezőbb is lehetett.) A Farkas Lajos kezétől származó lajstromok a gondos, szerzeményeire büszke gyűjtő és az értékeit számon tartó, s ha erre mód nyílik, növelő antikváriusnak kettős egyéniségét mutatják. Gondos leírások, figyelemfelkeltő megjegyzések, olykor árbecslések. Egyes tételek mellett cserére utaló beírások ("Tausch mit Por. Moser", "eingetauscht"), bár ezek többnyire nem igazán jelentős tételek mellett láthatók. Ismét más leírások - különösen a kódexeket felsoroló lajstromban - egyszerűen áthúzottak, bár megjegyzés nélkül, s úgy látszik, nem is kerültek az OSZK állományába. A "lajstromok", bár feltehetően nem egy időpontban készültek, abban megegyeznek, hogy a megjegyzések mindenütt francia nyelven íródtak, s hogy a kódexeket kivéve minden tétel árazott, sokszor javítva, vélhetően a könyvpiac áringadozásainak figyelembevételével. Az első jegyzék a "Manuscrits" címet viseli és 18 kódex részletes leírását olvashatjuk lapjain. (Az OSZK 14 kódexhez jutott a Farkas-féle gyűjtemény révén, "a múzeumi könyvtár a Jankovich gyűjtemény megvásárlása óta ennyi kódexszel egyszerre nem gyarapodott..." - írta Csontosi.) A leírások a tudományos antikvár katalógusokhoz hasonlóan feltüntetik a provenienciát (amely gyakran túlságosan blikfangos), a kötések módját, stb. Pl. két latin livre d'heures - mindkettő áthúzott tétel - a "célébre cardinal Mezzofanti" könyvtárából származik, bennük "son autograph". Az egyik email díszítésű, modern kötés, 6 nagy és 27 kisebb miniatúrával, míg a másik modern bőrkötés 4 nagy miniatúrával és több, mint 20 kisebbel. Ali. sz. alatt leírt "tractatus de substantiis" a már fentebb említett, a Farkas-féle cikkben részletesen leírt kódex, melyet "Abailard"-nak tulajdonít itt is. Itt nem említi, hogy ezt a kódexet Literati Nemestől vette, annál inkább a 7. sz. alatt leírt - szintén áthúzott - tételnél. Ez egy XI. századi hártya kézirat, amely magyarázatokat tartalmaz az Énekek énekéhez. A 8° pergamen kötésű kódex végén bejegyzés van, amely - ha el lehetne hinni - azt bizonyítaná, hogy a kódex (akkor) 700 évé már Magyarországon volt. Ráadásul gyermekkéztől eredő bejegyzések is találhatók a manuscriptumban, 187