AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

Kérte a háromezer frt megszavazását azért is, mert az Athénból Bécsbe küldött nagybecsű főszöntvényekből (a régi skulptura e becses másolataiból) venni akar, továbbá Ráth György régiséggyűjteményéből is, mely most szintén a világtárlaton látható, oly tárgyakat, melyek a múzeumban hiányoznak. Volna még igen sok megvenni való. Farkas pénzügyi számtanácsos özvegye, ki 400 frtos nyugdíjból él, a férjétől rá maradt s régi codexekben sat. gazdag gyűjteményét, mely külföldön is ismeretes, ide adná 7500 frt-ért, holott külföldiek (köztük Quarich) sokkal többet adnának érte. Van egy másik megvásárolható gyűjtemény is, melyben Szilveszter grammatikája, e ránk [nézve] oly becses régiség szintén feltalálható. Aztán a közmunkatanács is négy öllel akarja beljebb tolatni a múzeum kertjét, elvéve belőle vagy kétszáz négyszeg ölet, s a kert újjárendezése 35.000 forintba kerülne; az épület befestése olajfestéssel nyolc-tízezer forintba; a nagyon romló tetőzet megújítása pedig 30.000-be. Mindezeket azonban Pulszky nem kéri, tekintetbe véve az ország pénzügyi helyzetét, hanem kéri a törlött háromezer forint megszavazását. Deák Ferenc maga kelt föl elmondani, hogy a hazában aligha van intézet, mely aránylag kevés költséggel, oly haladást tett volna, és hogy ezt nagy részben Pulszky F. szakértelmének és buzgóságának lehet köszönni. Ezt általánosan elismerték, s az összeget megszavazták.

1 A felszólalásban elhangzott a Farkas-hagyaték megvételével kapcsolatban Quarich - londoni antikvárkönyvkereskedő neve is, aki bizonyára nemcsak ez az egy hagyaték iránt érdeklődött Magyarországon. Nyilván több eredménnyel is, mint e helyütt - ahogy később

46 kiderül, a sok régi kincset tartalmazó könyvtárat a Nemzeti Múzeum vette meg. Kapcsolatai a magyarországi árverésekkel azonban minden bizonnyal már jóval korábbi időkben kialakultak, s londoni boltja az 1850-es évektől rejtett hungarika vonatkozású könyveket. Erre vonatkozó adatok kerültek felszínre Apponyi Sándor hungarika-gyűjtő tevékenységének vizsgálata során, amelynek színhelye a század közepén London volt.

47 E szerint Rónay Jácint emlékirataiban - nyolckötetes naplójában - található az a bejegyzés, amelyet 16, megvásárolni szándékozott mű mellé írt: "Óhajtottam volna e műveket megszerezni, de az osztrák nagykövet fia, gr. Apponyi alkuszik azokra; véle nem versenyezhetek, s csak az Antiquarius nevét jegyzem fel: Quarits. Picadilly." A tizenhatból hat tétel behasonlítása sikerrel járt Gál István idézett tanulmánya szerint, a további tízről egyelőre nehéz eldönteni, vajon Apponyinak sem sikerült megszereznie, vagy csupán a naplórészlet bibliográfiai pontatlansága teszi bizonytalanná az egyértelmű azonosíthatóságot. Az is merész feltevés mindössze, hogy a szóban forgó könyvek magyarországi árverésekről kerültek Londonba, de nyilván voltak ilyenek is szép számmal. Ez esetben hat tétel visszakerült Apponyi Sándor jóvoltából, s később a Széchényi Könyvtár állományát gazdagította. (Ez a hat tétel azonban töredék részének sem mondható annak a mennyiségnek, amely a hagyatékok elárverezése során külföldre került, s mivel olyan adottságú hungarika-gyűjtő, mint Apponyi Sándor, nem volt több történelmünk során - ott is maradt.) Ide kívánkozik egy, a nemzeti kincs pusztulására, valamint annak megmentésére figyelmeztető cikk, amely 1873-ban jelent meg a Fővárosi Lapokban: "Becses régi kéziratok részben nagyfontosságú történeti okmányok birtokában jut közelebb a nemzeti múzeum. Gózon Imre vidéki néptanító néhány nap előtt két XIV-dik századbeli hártya-okiratot küldött be Trefort miniszterhez, megemlítvén, hogy azokat egy szivarkereskedőtűi kapta, kinél még egy csomó ily nemű okirat van, melyeket a kereskedő szivartakaróknak szokott használni. Ez okiratok egy régi várból kerültek, mely pár év előtt oly tulajdonos birtokába jutott, kinek első dolga volt a levéltárat kisepertetni, s a lomot egy szomszéd helysegbeli szivarkereskedőnek eladni. Trefort miniszter ismert történetírónkat: Szilágyi Sándort kül45 F L. 1873. 639. p. 46 F L. 1874. 630-63L p. 47 Gál István: Az Apponyi gyűjtemény londoni kezdetei. =• Magyar Könyvszemle 1968. 364. p. 159