AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

múzeum könyvtárát ugyan régibb rendeletre nehézkes modorban rendezték, mindamellett azt már így is be kell fejezni, kiválasztva belőle a magyar irodalom műveit, s jövőre ott csakis e neműek gyűjtése ajánlatos."

40 A Fővárosi Lapok e három közleményéből egyértelműen kiviláglik: egyfelől az, hogy az alapító Széchényi Ferenc szándékával és alapállományával ellentétben a nemzeti könyvtári gyűjtemény a kiegyezést követő évekre enciklopédikus jellegűvé vált; másfelől viszont az, hogy ezen az állapoton, legalábbis az elkövetkező esztendőkben, tudatos állománygyarapítási koncepcióval változtatni kell, s oly mértékben kívánatos a teljes hungarika-anyagot összegyűjteni, ahogyan azt annak idején 1795-ben Széchényi Ferenc elkezdte. Erről szolgáltatott bizonyságot Kovachich Márton Györgynek Széchényi Ferenchez, 1796-ban írott levele: "... Széchényi kitűzött szándéka minden magyar nyelvű mű összegyűjtése ... [érti ezt] a teljes irodalomra, beleértve a szépirodalmat, a humán- és természettudományokat, sőt a vallási, politikai, gazdasági jellegű, sokszor efemer értékű kisnyomtatványokat is."

41 Minden Magyarországon kiadott, vagy a hazai szerzőktől külföldön megjelent könyveket, valamint a külföldi magyar vonatkozású műveket - megfelelve ezzel a nemzeti könyvtár mai gyűjtőkörének. Az országos könyvtár alapjait tehát lényegében hungarika-gyűjteménnyel vetette meg Széchényi, melynek nagyságát az átvevő Miller Jakab Ferdinánd 4115 kötetre becsülte, s a köztudatban sokáig a kb. 4.000 kötetes nagyságrend élt. De a könyvtár átadásával egyidejűleg vagy közvetlenül az után kinyomtatott katalógusainak

42 elemző feltárása alapján "Széchényi Ferenc teljes adományát óvatos becsléssel is legalább 15.000 db nyomtatványra tehetjük."

43 Ennél jóval nagyobb azonban a későbbiekben a könyvtárhoz került gyűjtemények közül például a Jankovich-téka könyvtári anyaga is. Pontos számadatot, de még csak közelítő becslést sem találunk róla, annyi azonban bizonyos, hogy a hatalmas mennyiségű anyagnak csak egy része hungarika - bár ez is igen tekintélyes, mintegy 62.000 db-ról lehet szó - a másik részben "nemzetközi érdekű gyűjteményi csoportok, valamint német, szláv, francia és keleti nemzeti különgyűjtemények" voltak. Az ezt [1836 júniusa] követő és természetesen az ez előtti - adományok és egyéb szerzemények esetében még ennyire sem dominált a hungarika jelleg. (Itt szükséges megemlíteni Széchényi Ferenc második könyvadományát, az ún. "soproni könyvtár"-at, amely lényegében a felvilágosodáskori korszerű tudományosságot foglalta össze, s Széchényi mintegy segédkönyvtárnak szánta hungarika-gyűjteménye mellé.) Vagyis ilyen vegyes összetételű, könyvkészletet mondhatott magáénak a Múzeumi Könyvtár a kiegyezést követő években, amikor 1871-ben megfogalmazódott a gyűjtőköri elhatárolás és egyeztetés ma is korszerű elve. A megvalósulás ugyan már más kérdés, de az anyagi alapok biztosítását - legalábbis* a Széchényi Könyvtár esetében - kitűnően illusztrálja a következő példa, az 1873. évi júniusi országgyűlésen feljegyzettek alapján: "A nemzeti múzeum számára a költségvetés-' ben eredetileg tizennégyezer forintot vettek be, de a pénzügyi bizottság csak tizenegyezret ajánlott. Pulszky Ferenc azonban a pénteki gyűlésben egyhangúlag megszavaztatá a kitörlött háromezer forintot is. Felszólalásában sok érdekes adat volt. Kérte a házat, hogy ne sajnálja a pénzt a múzeumtól, mely soha nem tesz fölösleges kiadást. Ha minden minisztériumnál - úgy mond - minden kiadott krajcár után annyi eredményt lehetne látni, mint a múzeumnál, akkor ma máskint állna az ország helyzete. Sokan kiálták rá 'Igaz'. 40 F. L. 1873. 1073. p. 41 A levelet idézi Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc. Bp. 1902. 221 p. 42 Somkúli G. Lm. 175-199. p. 43 Somkúli G. i.m. 175-199. p. 44 Berlász. J. i.m. 109-173. p. 158