AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

nem minden közlési formájában, apró hírtől a tárcáig, az elemző tanulmány szintjéig hírt ad a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról, történelének a század utolsó harmadában valóban hű tükre. I. A LAPALAPÍTÁSTÓL A KIEGYEZÉSIG 1864. január 2-i dátummal indul tehát a Fővárosi Lapok, tulajdonos-szerkesztője Tóth Kálmán, a költő. Olvasóközönségének nagy részét már a Hölgyfutár megnyerte számára, a férfi olvasókat a névváltoztatással is igyekszik meghódítani. Hatvan év múlva, 1924-ben a Nyugat hasábjain Milkó Izidor, a Fővárosi Lapok egykori munkatársa e lapnak tulajdonítja, "hogy a mondott időszakban a nők többet olvastak a férfiaknál".

6 A kiadó Emich Gusztávval pedig a márciusi előfizetési felhívásban adják tudtul Vadnay Károly csatlakozását, e szavakkal: "Napi rovataink is nyerni fognak élénkség és mindenre kiterjedő figyelem tekintetében; sikerült ugyanis főmunkatársul Vadnay Károly urat nyernünk meg, ki már e hó végétől journalism tevékenységét kizárólag a Fővárosi Lapoknak szenteli." A lap indulása pillanatától igyekezett a legnagyobb költőket, írókat megszólaltatni. Már az első évfolyam olyan nevekkel büszkélkedhetett, mint Arany János, Tompa Mihály, Vajda János; Jókai Mór Kakas Márton néven ír még, a Hiador álnév pedig Jámbor Pált rejti; itt van Madách Imre novellája, megszólal Kriza János, Beöthy Zsigmond, Degré Lajos, a fiatal Szana Tamás, Thaly Kálmán és Toinay Lajos, természetesen a főszerkesztő Tóth Kálmán is versel, valamint felesége Majthényi Flóra (Flóra aláírással) is. 1865-ben csatlakozik a szerzői gárdához a Drezdában élő Jósika Miklós, elküldve egy írását a laphoz, amely hamarosan bekövetkező halálakor szép nekrológban búcsúzik tőle. 1865-ben közöl először novellát Vadnay Károly is, aki 1866-ban lapvezető főmunkatárssá lép elő. A szépirodalom mellett állandó tárcák az Akadémiai tudósítások - Deák Farkas után Beöthy Zsigmond összeállításában - és a Kisfaludy Társaság közleményei, ezekkel kíséri állandó figyelemmel a Fővárosi Lapok a tudományos és irodalmi élet híreit. Gyakran szól az Egyetemi Könyvtárról is, de legtöbbet a Nemzeti Múzeumról és tárairól, kitüntetett figyelemmel a könyvtárról. A jelzett időszakban összesen 61 közlemény - 1864-ben 15, 65ben 25, 66-ban 12, 67-ben pedig 9 - érinti a Nemzeti Könyvtár ügyét. E buzgó pártolásnak egyszersmind elindítója is Xantus János, akinek felszólalását a Fővárosi Lapok 1864 októberében így adja közre: "Xantus János felszólal a múzeum érdekében, melynek a jelen igazgatás mellett - igazán szüksége van jóakaratú és szakértő férfiak támogatására. Xantus János örömmel olvasá, úgy mond, hogy b. Gerliczy, látva a régiségi gyűjtemény szegény bútorzatát, egy termet a maga költségén ajánlott fölszerelni. Egy másik termet pár év előtt a lelkes hölgyek bútoroztak be; báró Sina Simon az éremgyűjteményt látta el szekrényekkel; a budai pénztár pedig a madár-osztályt. Mindebből látjuk, hogy nagy rokonszenv létezik minden osztály közt e nemzeti intézet iránt, s csak sajnálni lehet, hogy a rokonszenv nem fordíttatik kellő irányba. A terem például, melyet b. Gerliczy nagylelkűleg bebúlorozni szándékozik, eddig is el volt látva, habár ócska bútorzattal, míg más osztályok, például a csontváz gyűjtemény, kitömött hüllők sat. védtelen helyzetbe, a pornak kitéve vannak. Nem lett volna é jó a hölgyeket is figyelmeztetni, hogy a könyvtár egyetlenegy termének 13.000 ft-ba kerülő szükségtelen felcicomázása helyett szükségesebbeket létesítsenek. Most megvan a cifra bútor, és a könyvtár még rendezve sincs. A múzeumi bútorzatban nincs meg a kellő összhang. Az volna szükséges, hogy az igazgatóság adjon irányt mindig, mindenben és mindenkinek. Tökéletesen igaz, de ehhez erélyesebb kezek ft Milkó Izidor: Vadnay Károly és a Fővárosi Lapok. = Nyugat 1. 1924. 179-190. p. 7 F. L. 1864. 253. p. 150