AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Bényei Miklós: A reformkori országgyűlések a Széchényi Országos Könyvtár állományának számbavételéről és használatáról

tő választmányt bízzák meg azzal is, hogy a gyűjtemények jobb elhelyezéséről gondoskodjon, "ezen kívül pedig a' Museum ezentúli gyarapodása, a' Tudós világgal való öszveköttetése, és a' gyűjteményeknek tudományos tekintetbeni használása eránt szükséges tervet kidolgozván, azt környülállásos tudósítása mellett a* jövő Országgyűlésnek elő fogja terjeszteni." Kubinyi felszólalására Somssich Pongrác királyi személynök válaszolt, aki szerint a felsorolt hiányosságok a megfelelő épület nem léte és a pénzalap gyengesége miatt vannak, tehát ezeket egy választmány nem számolhatja fel; s ha az ellenőrzés részrehajlatlan, a jegyzékek felülvizsgálása is felesleges. A többség azonban az üzenet szövegével értett egyet. Sopron vármegye első követe, Niczky József két érvet is felhozott mellette: régiségek és ritkaságok vesztek és vesznek el az intézményből; "a' Museum a' nemzet tulajdona lévén, tökélletés jussa van azt conscribáltatni." A felsőtábla 1836. március 5-én helyeselte a gyűjtemények jegyzékbe foglalását, de József nádor megjegyzésére a hitelesítő országos választmány kiküldését szükségtelennek találta, sőt az 1808: 8. törvénycikkel ellenkezőnek is. Az országbíró, Cziráky Antal gróf is, József nádor is rámutatott, hogy az a tilalom, mely szerint az országgyűlés engedélye nélkül se iratot, se tárgyat ne lehessen kiadni a Nemzeti Múzeumból, így általánosságban ellenkezik az intézet céljával. Hiszen amíg nincs megfelelő épület, a könyveket helyben használni nem lehet, tehát illő biztosíték ellenében kölcsönözni kell; a másod- és harmadpéldányokat pedig rendszeresen ki kell cserélni más könyvekre, kéziratokra vagy tárgyakra, hogy a nemzeti gyűjtemény ezáltal is gyarapodjon. A többség ugyanígy vélekedett, a válaszüzenetben is ezt rögzítették. Ez esetben valóban az volt a helyzet, hogy az alsótábla a nemzeti értékek védelmének szándékától vezéreltetve túlzásba esett. Bár a követek helyesen ismerték fel, hogy a Nemzeti Könyvtár és Múzeum elsődleges funkciója az őrzés, és ebből következően a dokumentumok csak helyben használhatók; nem számoltak viszont az adott körülményekkel, azzal, hogy a helybeni használatra nincsenek meg a feltételek. A nádor pontosan látta, hogy az abszolút kölcsönzési tilalom a Könyvtár és kisebb mértékben más gyűjtemények tudományos funkcióját gátolná, hozzáférhetetlenné tenné - legalábbis egy ideig - azokat az érdeklődők, a tudósok számára. A követi tábla továbbra is ragaszkodott a hitelesítő választmány kiküldéséhez és a kölcsönzési tilalom kimondásához, de hozzájárult a másodpéldányok cseréjéhez; az 1836. március 30-án kelt második üzenetben ezt tudatta a felsőtáblával. A főrendek 1836. április 11-én beleegyeztek a hitelesítő választmány kirendelésébe, bár véleményüket fenntartották. A teljes kölcsönzési tilalmat viszont ekkor is ellenezték, mivel "azt az intézet 22 Oiy Jkv 1832-36. 13. köt. 426^127. old. 23 Uo. 427. és 428. old. - Niczky Jözscí, 1820-36 közölt Sopron vármegye alispánja, több ízben országgyűlési követe. 24 OQ> írásai 1832-36. 7/1. köt. 97. old.; Kossuth L. i.m. 5. köt. 541. old. Az üzenetváltásról említést lesz Fcrenczync Wendelin L. i.m. 214-215. old. - Cziráky Anlal gróf (1772-1853) kormánypárti, konzervatív politikus, 1817-ben az udvari kamara alelnöke, 1825-től tárnokmester, 1827-től országbíró, majd 1839-től 1848-ig a bécsi Slaatskonfcrcnz minisztere. 25 Ogy írásai 1832-36. 7/1. köt. 105. old.; Kossuth L. i.m. 5.köl. 595. old. - az 1836. március 26-i kerületi ülésről; 0& Jkv 1832-36. 14. köt. 150. old. - a március 30-i országos ülésről. 141