AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Bényei Miklós: A reformkori országgyűlések a Széchényi Országos Könyvtár állományának számbavételéről és használatáról

ti Múzeumban, a Széchényi Országos Könyvtárban nem holt tárgyak reprezentatív gyűjteményét látta, hanem a tudományok és a művészetek segédeszközét, de olyan segédeszközét, amelyben az anyag feltárása is tudományos munka. Számára fontos tényező az is, hogy a Pestre látogató külföldiek érdeklődése hogyan elégíthető ki. A "nemzet dísze" is nyilván úgy lehet az intézmény, ha gyűjteményei magas színvonalú tudományos tevékenységet dokumentálnak. Nem teljesen világos, mit értett az alatt, hogy az intézet anyagát osztályozva kell elrendezni. Valószínűleg arra célzott, hogy bontsák meg az adományozók addig külön-külön kezelt gyűjteményeit, és formai, tartalmi rendben helyezzék el. így megkönnyíthették volna a használatot, a tudományos kutatást. Az alapos, darabonkénti, pontos tudományos leírásokat tartalmazó katalógus szintén a korszerűsítés, továbbfejlesztés igénye volt. A vármegyei követek többségét csak a nemzeti tulajdonnak tekintett múzeumi, könyvtári anyag minél tökéletesebb védelme érdekelte. Csupán annyit akartak kérni a nádortól, hogy rendelje el a múzeumi gyűjtemények teljes és pontos jegyzékének mielőbbi elkészítését, részrehajlatlan személyek ellenőrzése mellett. Az országos pénztárakkal kapcsolatos, a főrendi táblához küldendő üzenet kerületi hitelesítésekor, 1836. február 12-én pótlólag elhatározták, hogy az állományjegyzékeket egy, az országgyűlés által napidíj nélkül kiküidendő bizottság fogja hitelesíteni, és azután közlik azokat a törvényhatóságokkal. Ugyancsak pótlólag került az üzenetbe egy másik passzus: "A' Museum gyűjteményeiben található tárgyaknak biztosítására a' KK. és RR. [Karok és Rendek - B.M.] Törvény által kívánják kimondani, hogy az Ország Gyűlésének engedelme nélkül, ezen gyűjteményekből sem iromány a' maga eredetiségében, sem egyéb tárgy ki ne adattassék." Az aisótábla 1836. február 18-i országos ülésén a követek hosszan vitatkoztak afölött, vajon szükséges-e az állományról készítendő jegyzékeket országos választmány által is megvizsgáltatni, vagy elég József nádor ellenőrzése, amit az elnöklő Somssich Pongrác perszonális kívánt. A hitelesítő választmány szükségességét Kubinyi Ferenc (Nógrád vármegye) részletesen indokolta. A nádornak nemigen van ideje - kezdte -, hogy fófelvigyázói tisztét a Múzeum sűrű személyes megtekintésével gyakorolja, holott az ilyen művelődési intézmények a gyakori megvizsgálást kívánnák. "Hazánkban az efféle intézetek azért nem jöhetnek tökéletességre, mivel azoknak felállhatások többnyire egyes személyekre van szorítva, a' tapasztalás bizonyítja, hogy hasonló intézetek csupán szoros ellenőrség mellett állhatnak fel állandóul..." Arról is szólt, hogy az állomány védelmére az összeírás kevés, gondoskodni kell a meglévő gyűjtemények jobb elhelyezéséről is (addig is, amíg az új épület el nem készül). Egyébként - folytatta - a mostani épületben is kétszer annyi anyag elférne, ha célszerűen rendeznék el. Úgy vélte - helyesen - , az intézmény rendbeszedésére hosszabb idő kell, tehát szükséges arra is figyelmet fordítani, hogy tudományos tekintetben hasznosan gyümölcsözzön. "Ezt legjobban sikerelhetné egy állandó Választmány" - jelentette ki. Kubinyi Ferenc továbbfűzte a Fáy-féle gondolatot, és megismételve a kerületi ülésen tett javaslatát, nem csupán egy hitelesítő küldöttséget, hanem egy állandó múzeumi deputációt szorgalmazott. Vagyis az addigi egyszemélyi, feudális színezetű irányítást a polgáriasabb testületi, bizottsági vezetéssel, ellenőrzéssel akarta felváltani. Szerinte ezzel lehetne a visszaéléseket is elhárítani, s ha ez megtörténne, az adakozók száma is szaporodna. Kubinyi Ferenc azt indítványozta: a szóban forgó hitelesí20 Ogy írásai 1832-36. 6. köt. 236. old.; a hitelesítéskor történtekről: Kossuth L. Lm. 5. köt. 481. old. 21 Ogy Jkv 1832-36. 13. köt. 426. old. - Somssich Pongrác (1788-1849), 1825-27-ben Somogy vármegye ellenzéki követe, majd kormánypárti politikus, 1830-ban alnádor, 1833-36 közölt királyi személynök, 1845-től gróf. 140