AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

lutheránus Nádasdy Ferenc birtokán. (Tudunk ugyanis egy másik Lövőről Sopron megyében, Nádasdy birtokon, s többek között Payr is ezt véli Manlius működési helyének.

94

) — Az 1594. évről nem maradt ránk Manlius-nyomtatvány, így még következtetni sem tudunk ez évi munkásságára. — 1595 és 1597 között németújvári tartózkodást jeleznek a Manliusnyomtatványok. Németújvárott ekkor már az elhalt Batthyány Boldizsár fia, Ferenc az úr. Föltételezhető azonban még egy korábbi 1588—89-es németújvári tartózkodás is a Manlius-nyomtatványok impresszumai alapján Monyorókerékhez köthető időszakon belül. Erre a föltételezésre az ad okot, hogy több ebben a két évben nyomtatott és Batthyány Boldizsár posszesszori bejegyzést tartalmazó mű maradt ránk Manlius-féle kötésben. Batthyány Boldizsár pedig 1590. február 11-én halt meg, tehát a kötéseknek ez előtt kellett készülniük,

95 ha csak nem tételezzük föl, hogy fia Batthyány Ferenc utólag köttette be apja könyveit. — Az 1595 és 1597 közötti németújvári időszakból ránk maradt a Beythe István fia András által összeállított füves könyv (56), Báthory Zsigmond fejedelem haditudósítójának Pellérdi Péternek beszámolója (59), valamint egy újranyomás: Heltai Száz fabulája (58). Tudunk ekkorról még két elveszett Beythe István-műről

96

. — A Budapesti Egyetemi Könyvtár Manlius-nyomtatta perikopáskönyvéről

97 Szabó Károly nyomán föltételezték, hogy a monyorókeréki 1589-es kiadás (44) csonka példánya. A nyomtatvány betűtípusainak állapota azonban későbbi nyomtatási időpontra utal, éspedig az 1595—96os évekre; Borsa Gedeon viszont talált egy 1596-os németújvári megjelenésű perikopáskönyvről 1803-ban publikált leírást.

98 így a címlap nélküli példány egészen pontosan datálhatóvá vált. Az 1598-tól 1605-ig ránk maradt Manlius-nyomtatványok az egyaránt Nádasdy-birtokot képező két nyomdahely: Sárvár és Keresztúr egyikén jelennek meg. Mégpedig Keresztúrott dolgozott 1598—99-ben, majd Sárvárott nyomtatott 1600-ban és 1602-ben, Keresztúrott 1601-ben, és 1603tól valamennyi ismert művét itt adta ki. — Nyomtatásban ugyan nem jelent meg, de Manlius életrajzához nyújt adalékot Beythe István Igaz mentség... című, 1599-ben készült kézirata. Ebben hálátlansággal vádolja a lutheránusok nyomdászát, akinek ő feleségestől életét mentette meg, s most az Egyesség Könyvének (61) reformátusellenes kiadása a hála.

99 Beythe ugyan nem nevezi itt meg Manliust, de a lutheránusok nyomdászán aligha érthetett mást, hiszen megjegyzése nem vonatkozhatott a Dunántúlról még 1574-ben távozott Hoffhalter Rudolfra. Kijelentésének előzménye ugyanis az, hogy Manlius 1598-ban Keresztúrott kinyomtatja a kritikus kérdésekben a lutheránus tanokat összefoglaló hivatalos latin és német nyelvű hitvallásnak, a Formula Concordiae „Epitome" c. összefoglalásának magyar fordítá94. Payr: Dunántúli... 119., 841-842. p. 95. Borsa: Könyvkötői... 303 —304. p. 96. RMNy 811., 812. 97. Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára, II. 25. 98. Borsa Gedeon: Die Illustrationen der ältesten ungarischen Perikopenbücher 3. (Gutenberg Jahrbuch 1981.) 232-233. p. — Lásd még: MKSZ 1982. 352 — 356. p., továbbá 69a. jegyzet. 99. Payr: Dunántúli... 171. p. 317