AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

azon régi rokonszenvet; mit a magyar; ez az ősi alkotmányos nemzet mindig táplált a vitéz francia nép; a szabadság ezen szíve iránt."

43 Lamartine, kinek szintúgy nem volt tudomása a pesti forradalmi változásokról, ékes szavakkal mondott köszönetet a számára nem ismeretlen nemzet rokonszenvéért. Válaszát ezekkel a bizakodást keltő szavakkal fejezte be: „Ha visszatérnek szép hazájukba, mondják meg neki, hogy Franciaországban annyi barátra számíthatnak, ahány polgára van." Mint ismeretes, e mondatnak a későbbiekben csupán retorikáját dicsérhettük. A külügyminiszter ugyan még májusban Pestre küldte magyar származású barátját, dr. Mandl Lajost, hogy tájékozódjon a Batthyány-kormány nézeteiről, de e közeledésnek nem volt gyakorlati haszna.

44 A magyar küldöttség természetesen büszkeségtől dagadó kebellel hallgatta Lamartine szavait, s a Szózatot zengve, az ujjongó párizsiaktól kísérve tért vissza a Danemark kávéházba. A hetek múlásával egyre több felhő árnyékolta be a munkásoknak győzelmük felett érzett örömét. A többségében republikánus polgárokból álló Ideiglenes Kormány — Albert és Louis Blanc megválasztásával — csak csekély szerepet biztosított nekik, a kommunistákat pedig figyelembe sem vette. Kaptak ugyan bizonyos engedményeket, mint pl. az általános választójogot és a munkához való jog elismerését, de már a nyár elején nyilvánvalóvá vált, hogy a polgárság nem kíván osztozkodni a munkásvérrel szerzett hatalmon. A kenyértörésre május 15-én került sor. A nép képviselői behatoltak a Nemzetgyűlés épületébe, és a lengyelek megsegítését, valamint a kormány szociális ügyekben tett ígéreteinek betartását követelték. A kellően át nem gondolt akciót a katonaság kegyetlenül megtorolta: a tüntető tömeget szétszórta, a klubokat bezáratta, Blanquit, Barbést és Albert-1 letartóztatta, Louis Blanc-t pedig külföldre kényszerítette. Ilyen körülmények között került sor a megyei nemzeti gárdisták tiszteletére rendezett május 21-i ünnepségekre. Az időpontot rosszul választották meg: a munkásoknak vezetőik elvesztése miatt érzett keserűsége mitsem lohadt, a polgárság pedig azért aggodalmaskodott, mert úgy érezte, hogy nem kellően védték meg. A feszültség a PMJE-ben is érezhető volt. Míg iparosaink az eredetileg 14-re kitűzött ünnepséget örömmel fogadták és siettek biztosítani részvételüket, addig a 21-i rendezvény már nem aratott osztatlan sikert. Ennek az volt az oka, hogy a tagság jelentős része a levert párizsi mozgalommal, illetve annak bebörtönzött vezetőivel volt szolidáris, s nem kívánta jelenlétével elismerni a retorziók jogosságát. A Danemark kávéház, amelynek homlokzatára februárban felkerült a „Magyar Társaság" felirat, heves viták színterévé vált. Hugó Károly hiába kérlelte a tagságot, Blanqui és Barbes hívei nem tágítottak. A díszes külsőségek között megrendezett ünnepségre végül csak néhányan mentek el, köztük Fitos Sándor színész, aki a februári utcai harcok során az egyik bulváron megakadályozta, hogy a katonaság a felvonulók közé ágyúzzon.

45 43. Dobsa Lajos: Az 1848. évi francia forradalom. Pest 1848. 55. o. 44. Nagy Csaba: Egy titkos futár Pesten 1848-ban. Magyar Nemzet 1979. ápr. 1. 45. Nemzetőr 1848. jún. 11. 511