AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

iskolás szakosztály megszervezésére határozták el egy bizottság kijelölését, amelynek tagjai Pálffy László, Szász Ferenc, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Bíró Sándor és Jancsó Béla választmányi tagok lettek, s akiket a vezetőség „azzal bízott meg, hogy magukat a főiskolai hallgató tagok közül történő választással 15 tagúra egészítsék ki s egyben a bizottságnak elnököt is válasszanak." Ebbe a munkába — Jancsó programjának és személyes tekintélyének köszönhetően, a Református Teológia konzervatív tanárainak ellenében — már a későbbi főmunkatárs László József is bekapcsolódott, aki a Főiskolás IKE elnökeként szerepelt. A gyűlés a jelölőbizottság javaslatára elnöknek egyhangúlag Jancsó Bélát választotta meg.

55 Az IB összetétele jól mutatja az időszak ifjúsági erőviszonyait is; az Erdélyi Fiatalok két jelentős alakja, Mikó Imre és a Szegedről nemrég hazatért Csőgör Lajos mellett itt találjuk az Erdélyi Fiatalokkal kezdettől szembenálló, közéleti szerepre aspiráló Albrecht Dezsőt is, aki később az újrainduló Hitel nemzetpolitikai szemléjének felelős szerkesztője lett. Rövid, de szükséges kitérőként az Ifjúsági Bizottság megválasztásával kapcsolatban szólni kell arról a jellegzetességről is, amely mint szemléletmód és közéleti normatíva az ifjúság fórumteremtését, testületi életét, döntéshozatalát is jellemezte. A sok megbeszélés, álláspontegyeztetés, szabályj-satkidolgozás, jegyzőkönyv, az állandó és alkalmi képviselet aggályos kimunkálása és a nemegyszer valóban körülményesnek ható tisztségválasztások ma talán önképzőköri pedantériának, a tárgy jelentőségét külsőségeiben is eltúlzó, bezárkózó szervezetieskedésnek tűnhetnek, mindez azonban — túllépve most már az egyházi egyesületek megosztottságán — a szervezeti élet messzemenő demokratizmusát, alkotmányos jellegét és pártatlanságra való törekvését fejezte ki. Nyilvánvaló, hogy ezekben a küzdelmekben nagy szerep jutott a politizálást tanuló fiatalok kiváró, megelőző, leszerelő és ellensúlyozó taktikájának és az átgondolt stratégiának is, az álláspontok érvényesítése azonban a tolerancia és az alkotmányosság keretei-szabályai szerint folyt, amit a felekezeti arányok kényszere is kötött. Mindezt nem csupán az évtized ifjúsági mozgalmainak jellemzőjeként kell említeni, hanem azért is, mert az itt megragadható szervezeti demokratizmus, az önálló és felelős döntéshozatal, a minden irányú kizárólagosság nyílt és következetes visszautasítása modellérvényűen az Erdélyi Fiatalok működésében fejeződött ki, ami később a legkülönbözőbb politikai vádak megfogalmazására adott lehetőséget. Az Ifjúsági Bizottság Jancsó Béla elnökletével határozott programmal ós előre kidolgozott tervekkel látott munkához az 1929/30-as tanévben; az IB, mint „A felekezetek feletti egyetemes erdélyi magyar problémák megbeszélésének helye", fő törekvésének tartotta, hogy az ifjúságnak most már nagyobb tömegeit öntudatosítva, ráébresszen arra, hogy a generáció saját problémáin maga gondolkozzon ós azok megoldásán maga dolgozzon. 55. A gyűlés szótöbbséggel további 9 tagot is kooptált. Tagok: S. Nagy László ref. teológus, Veress Donát tanárjelölt, Mikó Imre joghallgató, Csőgör Lajos orvostanhallgató, Szentiványi Elek joghallgató, Kadacsi Zoltán és Orth Imre ref. teológusok; a két legkevesebb szavazattal rendelkező jelöltet, Kiss Árpád (36) és Albrecht Dezső (16) joghallgatókat a közgyűlés az IB póttagjaivá nyilvánította. 588