AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

lékezése a száz éve született Orbán Balázsról. A sorozat megszervezésében az SZKT akkori elnöke, dr. Bernád Ágoston

54 a tárgy és az előadók megválasztásában egyaránt szabad kezet adott Jancsónak. Ez a fokozódó figyelem és látványos siker azonban a politikai és az egyházi élet vezetőköreit is állásfoglalásra késztette: az egyházak vezetőinek konzervatív többsége nyomatékosan elítélte a felekezeten kívüli ifjúsági munkát, s megkísérelte a Székely Társaság új fórumának elszigetelését is, mert benne az egyházi befolyás csökkenését látta, némelyek pedig egyenesen egyházellenességgel vádolták meg a fiatalokat (az „egyházellenes-e a magyar ifjúság?"-kérdéskör félreértéseket oszlató számontartásával az Erdélyi Fiatalok is foglalkozott). Azok a felekezeti támadások, amelyeknek később igen jelentékeny részük volt az Erdélyi Fiatalok hanyatlásában is, tulajdonképpen ekkor kezdődtek. Az egyházi konzervativizmus aktivitása most is a felekezeti ellentétek kiéleződéséhez vezetett, de konkrét leszerelési kísérletek is történtek; a főiskolás IKÉ-t például olyan ellen-előadássorozat szervezésére utasította a református egyház, amelynek a teológia tanácstermében tartandó, társadalmi kérdésekkel foglalkozó összejövetelei kifejezetten az SZKT ifjúságának elvonását, egyházi keretek között tartását célozták. Ezzel kapcsolatban említésre méltó egy általános érvényű tény, amely arra mutat rá, hogy az átfogó társadalomszervezési koncepcióval fellépő, ennek alapját pedig az ifjúság egységében látó Erdélyi Fiatalok miként hozták létre önmagukat, hogyan és miért választották ki az irányítógárda tagjait. Az ellen-előadások referenseinek sorában ugyanis még ott találjuk László Dezsőt is, aki az Erdélyi Fiatalok főszerkesztője, a mozgalom élcsapatának Jancsó Béla mellett legfontosabb egyénisége és ideológusa lesz. László Dezső ekkor már aktív református lelkész, egyházkerületi belmissziós utazótitkár volt; ismert ifjúsági vezetőként sohasem kizárólag reformátusként szemlélte nemzedéke és a kisebbségi magyarság helyzetét, ifjúsági-közéleti tevékenységében a vallási szempontok fölé emelkedő egysóggondolat képviselője volt. Nyilvánvaló, hogy Jancsó Béla az Erdélyi Fiatalok előkészítése során mindenekelőtt ezért választotta őt munkatársául, akivel egy évtizeden át teljes elvi egyetértésben és szoros barátságban dolgozott együtt. László Dezső tevékenységének az az ideológiai tartalma, ami az Erdélyi Fiatalok közleményeiben és más folyóiratokban is megnyilvánult, nem egyszer vívta ki saját egyháza vezetőinek rosszallását és kemény kritikáját is; bár élete végéig hivatásának élő pap és egyházának nagyformátumú egyénisége volt, felekezeti és más kizárólagosság nem vezette, nézeteinek pedig jelentős szerep jutott az Erdélyi Fiatalok politikamentességi platformjának kidolgozásában és az ideologikum megfogalmazásában. Az SZKT-t „kontrázó" előadássorozat sem teológiai kérdésekkel, hanem a nemzedékiségnek a közérdeklődés fókuszában álló problémájával foglalkozott. Az Erdélyi Fiatalok elődjéről 1929. április 29-én született döntés, amikor az SZKT választmánya hozzájárult ahhoz, hogy a Társaság keretei között dolgozó fiatalok saját generációs szervezetet hozzanak létre. A fő54. Dr. Bernád Ágoston (1890—1950) kolozsvári ügyvéd lelkes híve és támogatója volt az új ifjúsági törekvéseknek, az egyetemi egyesületért vívott harcnak és az Erdélyi Fiatalok mozgalmának. 587