AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

temekről. Aminthogy nem véletlen az sem, hogy például a Tizenegyek ifjú írói csoportja, ahová Kemény János is tartozott, már a gimnázium felső osztályaiban kész volt."

19 Emellett más okok is errefelé irányították a fiatalság egy részének figyelmét. A papság „Csendes és biztonságos megélhetést ígért — írta Kacsó Sándor. — Igaz, hogy a nagy többségnek csak falun, de ott is a hívek védelmi gyűrűjében. S különben is a háború forgataga után valami romantikus vágy fogta el az embereket a .csendes, nyugalmas, idilli életű falu' iránt."

20 A református teológiára járt Kemény János és Teleki Ádám is, akik ugyan később lelkészként sohasem működtek, a teológia elvégzése azonban mentesítette őket a katonai szolgálat alól. A teológiák hallgatóinak többsége minden aktivitása ellenére sem tartozott a legjobb képességű fiatalok közé, ami számos esetben vezetett a kisebbségi érzés kialakulásához; ez a jelenség részben még a harmincas években is megfigyelhető volt, az Erdélyi Fiatalokban is több írás jelent meg a teológusok és az egyetemisták közötti viszonyról. Természetesen a teológusok között számos kiváló képességű, markáns egyéniség is volt, közöttük Balázs Ferenc, Kemény János vagy László Dezső s egy időben Méliusz József is; a hallgatók többsége valóban hivatástudatból választotta meg pályáját, s demokratikus érzületű, a népszolgálat eszméjét magáévá tevő lelkészként dolgozott. A továbbtanulás említett három útjának lehetőségeit átmenetileg kiegészítette még az a megoldás is, amelyet az ekkor kétéves kolozsvári Kereskedelmi Akadémia kínált az anyanyelven való tanulásra. Az 1921/22-es tanévben — az Anghelescu-korszak legelején, a felekezeti iskolák nyilvánossági joguktól való megfosztása kezdetén

21 — még 74 magyar hallgató fejezte be itt tanulmányait, köztük Tamási Áron is, ebben a tanévben azonban magyar nyelvű első évfolyam már nem indulhatott, a magyar oktatás pedig 1923-ban megszűnt. A harmadik lehetőséget — a legtöbb elszántságot kívánó erőpróbát — a román egyetemre való beiratkozás jelentette; azon kevesek indulásának jellemzésére, akik erre nyelvtudás hiányában is, de a perspektívát felismerve vállalkoztak, Kacsó Sándort idézzük, aki 1921/22-ben került a kolozsvári egyetemre. A magyar tanárjelöltek között — írja — ,,. .. bizony összesen kettő akadt, aki ismerte annyira a román nyelvet, hogy el tudta olvasni és megértette a kérvényeinket, segített kitölteni az indexet... Aztán néha akadt (...) a román egyetemi hallgatók között is egy-egy, aki észrevette ügyetlen ténfergésünket, s kedves leereszkedéssel felajánlotta segítségét a ,magyar gólyának'. Engem is egy ilyen erdélyi román fiú kísért be Lapedatu Sándor dókánhoz, a későbbi miniszterhez, amikor pirulva bevallottam neki, hogy meg sem tudok mukkanni, ha a dékán úr kérdez valamit, ő tolmácsolta aztán... Űgy tudom, ebből a — mondhatjuk legelső — úttörő csoportból végülis kevesen ragadtak meg úgy, hogy a kolozsvári egyetemen végeztek s azt végezték el, aminek nekifogtak."

22 A magyar tanárjelöltek 19. Ligeti Ernő i. m. 143. 20. Kacsó Sándor: Virág alatt.. . 240. 21. Endes i. m. 480. 22. Kristóf professzor első hallgatói. In: Emlékkönyv Kristóf György hatvanadik születésnapjára. Kolozsvár, 1939. 10. — Lapedatu segítségével jutottak ellátáshoz a Tanítók Házában is; az esetet Kacsó önéletírása első kötetében is megörökíti.