AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

Velencében, később Lipcsében jutottak nyomdához, Magyarországon alapíthattak iskolákat, egyesületeket, műkedvelő színtársulatokat — vagy az a tény, hogy egy időben az ukrán irodalom jelentős teljesítményei a HabsburgMonarchiához tartozó Galíciában születtek és nem a szláv Oroszországban. Nemcsak az irodalom és közönsége viszonyában, hanem magában az irodalmi fejlődésben is alapvetően meghatározó lehet az állami-politikai környezet. Ilyen értelemben elemzendő a nagyszombati, majd budai Egyetemi Nyomda szerepe különböző népek művelődésében, illetve pl. a pesti Egyetemnek művelődést sugárzó, irányító, közvetítő hatása. Szerdahelyi György baumgarteniánus esztétikáján nőtt föl a horvát M. P. Katanöié, Schedius Lajosnak a göttingai neohumanizmustól ihletett esztétikai előadásait hallgatta L. Musicki, a közvetlen hatás Katanöic „költészetében", költészettani nézeteiben, Muäicki verseiben, horatianizmusa jellegében tapintható ki. A régebbi korszakokban még nem alakult ki az egységes nemzet, az egységes nemzeti irodalom. Fontosabbaknak látszottak (és nemcsak régiónkban) a kisebb egységek. A hatalmas kiterjedésű központosított államoknak sem jött el még korszakuk, a széttagoltság nem kedvezett a nyelvi egységesülésnek. Aligha beszélhetünk olyan értelemben pl. a ,,nemzeteszmé"-ről, mint akár a XVIII. század végén. Régiónk nagy részében különben is a latin nyelvű irodalom virágzott. Akár az egyházi, akár a lovagi kultúra eszmerendszerébe pillantunk, a „nemzeti" eszmét nem lelhetjük föl. A kutatás általában attól számítja a nemzeti irodalom nemzeti eszméjének jelentkezését,

76 hogy feltámad az igény a polgári átalakulásra. Ez az igény régiónkban — állapítja meg a kutatás — viszonylag későn jelentkezik, a XVIII. század végén. Mindazonáltal szó sincs arról, hogy az irodalomban ne lenne átmenet a régebbi korok univerzalizmusa és az újabb koroknak a nemzettudat meghatározta elkülönülési törekvései között. Sőt, a kétféle, egymástól valóban különböző eszmeiség egymás mellett is élhet. A problémakör végén kezdve: a szlovák költő, Hviezdoslav még 1914-ben, Véres szonettek c. ciklusában is hangsúlyozza: patrióta is, azaz Magyarország fia, nem kizárólag szláv érzésű költő. Ehelyt kell visszautalnunk Bonazza — véleményünk szerint — rosszul feltett kérdéseire.

77 Ugyanis, ami pl. Grillparzernél vagy a Vormärz kisebb költőinél, pl. J. N. Voglnál természetes gesztus,

78 az egyáltalában nem az a nem német nyelvű, nem osztrák tudatú költőknél. Grillparzer és írótársai egynek és öröknek, ,,nemzetfeletti"-nek és küldetésesnek látták a soknemzetiségű Habsburg-Monarchiát, és osztrák, magyar, cseh tárgyú verseikben, 76. Az obrodehie, obrození, preporod, nacional'noe vozrozsdenie kategóriával jelzett korszakok kezdetét a nemzeti irodalomtörténetek a XVIII. század utolsó harmadától számítják. A magyar irodalomtudomány hagyományos 1772-es korszakhatár-felfogását az utóbbi időben mind gyakrabban valtja föl az 1760-as esztendőket korszakhatárként felfogó vélekedés. 77. A 26. sz. jegyzetben i. m. 78. E kérdésről több ízben írtunk: Das österreichische Biedermeier. Arbeiten zur deutschen Philologie 12 (1978) 71—86.; Ein österreichischer Biedermeier-Dichter und die südslawische Volksdichtung. Studio, Slavica 21 (1974) 115 — 126.; Johann Nepomuk Vogl és a kelet-európai népek nép- és mondaköltészete. Ethnographia 89 (1979) 287-294. 554