AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

nemzetiségű birodalmon belül is vegyes lakosságú területnek számított. A Kelet-Európának tekintett Oroszországtól az önálló állami lét hiánya, a társadalmi tagozódásnak nemcsak árnyalatokban mutatkozó eltérése, a lengyel és a magyar középnemessóg, illetve a cseh nemesség és polgárság egy részének a nemzeti mozgalomban játszott szerepe, a gyökeresen mástípusú egyházi szervezet, illetve az állam és az egyház viszonyának eltérő jellege különbözteti meg zónánkat. Ugyanilyen jellegű, kifejezetten irodalmi eltérések is fölfedezhetők. A lengyel irodalomnak a XVIII. században differenciáltabb volta nem érvényteleníti a tételt, hogy a régió része. A humanizmus, a reneszánsz, a reformáció ideológiai, művészeti, irodalmi tendenciái mások: intenzitásban, az anyanyelvi irodalomra tett hatásban, a bibliafordítások nyelvfejlesztő és szabályozó kísérletében, továbbá a barokk elhúzódó jellegében, és később is: a romantika továbbélésében, pl. a romantikus alapozású történelmi festészet és történelmi regény XX. századra átnyúló, történelemszemléletet alakító formáiban.

75 Ám amilyen mértékben hangsúlyozzuk a különbségeket, olyannyira szem előtt kell tartanunk a régió nyitottságát is: adott esetben az orosz—lengyel irodalmi kapcsolatok szerepét a XVII— XVIII. századi orosz kultúrában. Közép-Európa keleti harmada sűrűn érintkezett Közép-Európa középső és nyugati harmadával. Bécs, Lipcse, Halle, Jéna, Göttinga, Tübinga és részben Svájc jelentékeny szerepet vállalt a kelet-közép-európai kultúra „nyugati", illetve a „nyugati" kultúra Kelet-Közép-Európa felé irányuló közvetítésében, sőt, a régió irodalmainak egymással történő megismertetésében is, persze, más-más időpontban és intenzitással. A közvetítés többnyire eredményesnek bizonyult, de a közvetlen ismerkedések és érintkezések sem maradtak hatástalanok. Az irodalmainkban éppen a közvetítés szándéka és eredményessége miatt fontos német nyelvű lapok, Prágában, Pest-Budán, Brünnben, Zágrábban, Pozsonyban, Lembergben etc. sokszor vettek át egymástól híranyagot, a társasági élet eseményeit megfogalmazó cikkeket, jelentősebb mennyiségben szépirodalmat és színházi bírálatot, zenei tárgyú ismertetést. Az utazók, a diákok, a mesterlegények is sok ismeretet hoztak magukkal. A földrajzi-történeti szempont csak bizonyos mértékben érvényesíthető a csoportképzésben: ezt látjuk igazolva a modern szerb irodalom már említett példájával (hogy ti. Szerbia határain kívül alakult ki). S bár a földrajzitörténeti szempont nem elhanyagolható, talán az irodalom elemi létfeltételei és az irodalmi termés jellege miatt az állami-politikai szempontot is az előtérbe kell helyeznünk. Az már csak a kutatás előre haladottabb stádiumában érdekel, hogy a hosszú ideig egy államközösséget alkotott népek irodalmai milyen mértékben hordoznak közös jellemzőket; és ezek a közös jellemzők feltehetőleg csak bizonyos államközösségek bizonyos korszakában jelentkeznek közvetlenül az irodalmi művekben. Az viszont minden bizonnyal kiemelésre méltó tény, hogy a szerbek a Habsburg-birodalomban, illetve 75. Sziklay, László: Le román historique au toumant du siécle (Sienkiewicz—Gárdonyi— Jirásek). Studio, Slavica 14 (1968) 371 — 384.; Fried István: Beiträge zur Untersuchung des historischen Romans. In: Hungaro-Slavica I. Red.: László Hadrovics, Attila Hollós. Budapest 1978. 25-37. 553