AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

földrajzi határai a fő okok, de az érintkezések közül a történeti vonatkozásúakat is nyomatékosan kell hangsúlyoznunk: erőteljes, már a középkorban számottevő dinaszikus kapcsolatok, szerződések, perszonáluniók ténye sugallja a „történelmi sorsközösséget", egészen látványosan kimondva az 1335-ös visegrádi király találkozón, általában az Anjou-ház magyarországi uralkodása idején, folytatva ezt a hagyományt a Luxemburgi-ház középeurópai királysága alatt, betetőzve a Jagellók cseh—lengyel—magyar érdekeket egybekovácsoló politikájában. A nyitottság inkább „Nyugat", mint „Kelet" felé érvényesült. Az inkább kezdeményezésében mint megvalósulásában jelentős Sodalitas Litteraria Danubiana osztrák—német tagokra is számított, ós általában a kulturális törekvések közvetítő közegeként a korai időszakokban, majd a XVIII—XIX. században a magyar-, lengyel- és csehországi németség megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ezt a jól kirajzolódó cseh—magyar—lengyel tömböt (a korai dinasztikus háborúk ellenére) gazdasági és politikai érdekek is összetartották, illetve többen felismerték ennek az összetartásnak szükségességét, a kulturális érintkezés pedig mindhárom ország művelődésének egyik leginkább alapvető tényezője.

74 A huszitizmus, illstve a csehországi exulánsok hatása, lengyel és magyar antitrinitáriusok munkálkodása, Comenius unos-untalan idézett sárospataki évei mellett hadd említsük pl. a „neoprophetá"-nak gúnyolt morvaországi N. Drabicius jóslatainak ösztönző szerepét II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek a lengyel trón megszerzéséért indított hadjáratában. Az érintkezések gazdag tárházából a krakkói nyomda és egyetem szerepót a magyar művelődésben, magyar protestáns lelkészek tevékenységét Cseh- és Morvaországban II. József türelmi rendelete után, a lengyel felkelések cseh és magyar visszhangját a XIX. században, Ján Neruda és Jaroslav Vrchlicky közvetítő munkáját a cseh és a magyar irodalom között szinte csak találomra emeltük ki. Ezek az érintkezések nem pusztán kapcsolattörténeti érdekességűek. A földrajzi közelség is lehetővé tette a sűrű érintkezést, a kereskedelmi kontaktusokat, a XVIII. század végétől a színházi vendégjátékokat (a terület német nyelvű színházaiban), muzsikusok cseréjót, a kulturális kölcsönhatások létét. Ehhez tegyük hozzá, hogy a lengyel és a magyar (és a horvát) nemesi „alkotmány" számos hasonlósága, a lengyel és a magyar (és a horvát) nemesi mentalitás, kultúra párhuzamos fejlődése zónánk egyik jellegzetessége. A nemzeti függetlenségétől különböző időszakokban megfosztott lengyel, cseh, magyar állam területén egyként több nemzetiség élt, tehát a sok74. A soktételes bibliográfiai dokumentáció helyett itt kapcsolattörténeti tanulmánykötetekre hivatkozunk: Studia z dziejőw polsko—w^gierskich stosunków literackich i kulturalnych. Kom. red.: István Csapláros, Lajos Hopp, László Sziklay, Jan Reychmann. Wroclaw—Warszawa—

Krakow 1969.; Studia z dziejów polsko— w§gierskich stosunków literackich. Red.: István Csapláros. Warszawa 1978.; Z dziejów polsko-w^gierskich stosunków historycznych i literackich. Red.: István Csapláros, Andrzej Sieroszewski. Warszawa 1979.; Déjiny a národy. Literárnéhistorické Studie o öeskoslovensko—mad'arsktfch vztazich. Ved. red.: Julius Dolansky. Praha 1965. A cseh—magyar irodalmi—zenei kapcsolatok összefoglalását kíséreltük meg: Zu den Problemen der ostmitteleuropäischen Komparatistik und Kontaktologie (Aus den Kapiteln der tschechisch—ungarischen literarischen Beziehungen). Studia Slavica 26 (1980) 325 — 349. 552