AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

földrajzi szempont hangsúlyozása nem vezet célhoz. „Die räumliche Aufteilung innerhalb der Komparatistik kann ja letzten Endes nur dann einen Sinn haben, wenn sich solche Räume jeweils auch als literarische Identität innerhalb einer Vielheit von national verschiedenartiger Einzelerscheinungen erkennen lassen."

73 Ennek az irodalmi identitásnak leírása, elemzése nem szorítkozhat külső jelenségek demonstrálására, mint amilyen például az az egyébként helytálló megállapítás, hogy Kelet-Közép-Európában az irodalom sokszor a politikai állásfoglalást, a parlamentet, a filozófiát etc. helyettesítette; vagy az, hogy bizonyos műfajok, áramlatok „késve" jelentek meg. Már a régió leírásakor szembesítenünk kell a különböző diszciplínáktól kölcsönzött szempontokat, másfelől viszont sosem szabad felednünk, hogy irodalomról, irodalmakról van szó. Minthogy régiónk elhelyezkedését földrajzilag határoljuk körül, e földrajzi szemponttal kell kezdenünk. Nem fölösleges, ha tisztázzuk: a Lajtán túli területekre gondolunk, amelyek a régi Lengyelország, illetve a történeti Magyarország határainál értek véget, részben magukban foglalva, részben pedig átmeneti zónaként tartva számon a túlnyomórészt belorusszok és ukránok lakta területeket, illetve Havasalföldet és Moldvát. Délen idesorolandó Horvátország és Dalmácia, az átmeneti zónát itt inkább a szerbek lakta vidékek alkotják. Nyugaton a szlovének által benépesített tartományok feltétlenül részei zónánknak, s ez egyben azt is jelenti, hogy az osztrák irodalom jelenségei közvetítő szerepet vállaltak, és e közvetítéssel az átmeneti zónába sorolhatók. A földrajzi határok nyilván nem mindig nyelvhatárok. Aligha lehet a kelet-közép-európai romantika nagyjai közül Njego§t kizárnunk csupán azért, mert Montenegro uralkodója volt. Viszont nem bizonyos, hogy a litván irodalom idesorolandó pusztán azért, mert Mickiewicz a Pan Tadeusz elégikus nyitányában Litvániát hazájának nevezte. A földrajzi határok nem állandóak. A középkor folyamán sűrűn változtak. Később a török hódításai, a XVII. század vallásháborúi, a „felszabadító" háborúk, később Lengyelország három felosztása, az I., majd a II. világháborút követő békeszerződések jelentős mértékben megváltoztatták a régió arculatát. Valamennyi történelmi esemény számottevő változást eredményezett a lakosság „nemzetiségi" összetételében, a határokban. A változások egészen a legújabb időkig a régión belül történtek, így elsősorban a belső tagozódásban mutatkoznak az eltolódások. Az I. és a II. világháborút követőleg azonban a változások szétfeszítették a régió hagyományosnak mondható kereteit. Régiónkat Kelet-Közép-Európának nevezzük, tehát Közép-Európa keleti felének, nem pedig Kelet-Európa középső részének. Félreértések elkerülése végett: közép-európai jellegű ez a régió, nem kelet-európai, jóllehet „átmeneti zóná"-iban közel kerül a „kelet-európai" típusú fejlődéshez. Több ok erősíti zónánk közép-európai jellegét. Legsűrűbb érintkezései, küzdelmei, 73. Konstantinovié, Zoran: Zum Begriff der Romantik in den südosteuropäischen Literaturen. Versuch einer regionalen komparatistischen Identifikation. In: Teilnahme und Spiegelung. Festschrift für Horst Rüdiger. In Zusammenarbeit mit Dieter Gutzen hg. von Beda Alleman und Erwin Koppen. Berlin—New York 1976. 327 — 339. Az idézet a 327. lapon. 551