AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

közép-európai irodalmakban is észlelhetők, többnyire az értelmiség helyzetét segítő vagy nehezítő körülmények következtében, illetve mindaddig az apály jellemző az irodalmakra, amíg a költők meg nem szokják az új helyzetet, amíg nem illeszkednek bele az új körülményekbe. így például az 1795 utáni időszak legalább egy évtizedig nem kedvezett a magyar, a szlovák, a horvát vagy a cseh irodalomnak, sem a lengyelnek. A Napóleon által megteremtett Illíria viszont jótékonyan hatott Vodnik munkásságára, aki ekkor írta talán legjobb verseit. Az utána következő időszak azonban pl. Vodnikot az Ilirija ozivljena (Újjáéledt Illíria) c. verse ,,palinódiájá"-ra kényszerítette. Az ütemeltolódással összefügg az alábbi kérdés: nem a „nyugati" irodalmak fejlődési tendenciái jelentek meg a kelet-közép-európai irodalmakban, azaz költők, írók, gondokodók olyan művei váltak itt népszerűvé, olyan szerzőket utánoztak, adaptáltak, amelyek nemzeti irodalmukban nem tartoztak az első vonalba, illetve olyan elemek kerültek a figyelem középpontjába, amelyek az eredeti nemzeti irodalomban esetleg peremjelenségek voltak. Említettük Marmontel páratlan diadalútját; Herder költőként és teológusként előbb lett ismert pl. a magyar irodalomban, mint gondolkodó; Chateaubriand sem politikai gondolkodóként játszott szerepet a magyar és a cseh irodalomban, ebben a minőségében jódarabig nem ismerték. Viszont az Atala csehül már 1805-ben, magyarul 1803-ban megjelent. Csehül a próza nyelvének, a regénynyelvnek kialakítására ösztönzött, a differenciáltabb érzelemfestésre ihletett, magyarul beleilleszkedett az egyszerű, természetes életmódot dicsérő, a korszakban divatos terjedelmesebb prózai alkotások közé.

71 Ha a fordító azt olvasta az eredetiben, hogy ,simplicitó', akkor magyarul így adta vissza: „igen érzékeny ártatlanság s egyszerűség."

72 Példánk jelzi, hogy még ha jelentősebb művek adaptálására került is sor, az adaptált mű egy, az eredetitől eltérő konvenciórendszerbe illeszkedett, illetve annak számára jelentett kihívást. E szempontból kell tekintenünk az ütemeltolódásra is. A kelet-közép-európai régió jellegzetességeit, tételezésének jogosultságát másutt, más jellemzőkben kell keresnünk. Minthogy a régió egyszerre földrajzi, történeti, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és ezáltal komparatisztikai fogalom, valamennyi, ezúttal egymást kiegészítő diszciplína eszköztárának igénybe vétele szükségesnek látszik. A régió irodalmainak elemzése azonban mindenekelőtt azoknak a hasonló, közös vagy párhuzamos elemeknek, tendenciáknak felmutatását igényli, amelyek miatt elfogadható a kelet-közép-európai irodalmi régió tételezése. Zoran Konstantinovic idézi Horst Rüdigert, aki egy adott nemzeti irodalom vertikális és horizontális Összefüggéseiről szól, a történeti hagyományok, illetve a más nemzeti irodalmakkal való csereviszonyok érvényesüléséről. Konstantinovié ilyen horizontális és vertikális folyamatok összejátszásából magyarázza egy régió alakulását. Az a kérdés, fejtegeti, hogy a különböző nyelvű irodalmak miképpen alkotnak egységet, sem az önkényes osztályozás, sem a legjobb esetben a 71. Vodiöka, Felix: Po6atky hrásné prózy novoóské, Pfispévek k literárnim dejinám doby Jungmannovy. Praha 1948. 72. Zolnai Béla: Adalékok Chateaubriand hatásához. Egyetemes Philólogiai Közlöny 39 (1915) 780-7283. 550